🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > I > Izabella
következő 🡲

Izabella, B. (1225.-Longchamp kolostora, Párizs mellett, 1270. febr. 23.): apátnő. - VIII. Lajos fr. király (ur. 1223-26) és kasztíliai Bianka leánya, Szt IX. Lajos (ur. 1226-70) nővére. Mélyen vallásos gyermekkor után visszautasította II. Frigyes cs. (ur. 1215-59) fiának, Konrádnak házassági ajánlatát. Öccse segítségével 1255: Longchamp-ban A Szűzanya alázatáról nev. kolostort alapított. Ferences szellemű, de a →klarisszákénál enyhébb regulát adott a ktor többségében nemesi származású lakóinak. A regulát IV. Orbán p. (ur. 1261-64) 1263: hagyta jóvá, s más, főként fr. klarissza ktorok is átvették. Tanácsadói közé tartozott Szt Bonaventura, akinek Ad sorores c. írása vsz. ~nak szólt. Longchamp ktorát a →francia forradalom alatt lerombolták. - ~ tiszt-ét X. Leó p. (ur. 1513-21) 1521: hagyta jóvá. Ü: aug. 31., jún. 25., febr. 26. **

BS VII:908.

Izabella, Portugáliai, Szt   →Erzsébet, Portugáliai, Szt

új

Izabella (13. sz.): örmény hercegnő, II. András kir. (ur. 1205-35) harmadszülött fiának, András hercegnek a jegyese. - II. András 1218: a sikertelen szentföldi keresztes hadjáratáról visszatérte alkalmával, I. (Nagy) Leó örmény kir-lyal (ur. 1199-1219) kötött alku alapján fia számára eljegyezte az örmény kir. fiatalabb leányát, azzal a föltétellel, ha Leó halála után András hg-et nevezi ki utódául. 1219: az eljegyzést s a szerződést III. Honorius p. (ur. 1216-27) megerősítette. I. (Nagy) Leó halála után idősebb leányának férje, Brienne János jeruzsálemi kir. (1210-25), neje örökségének biztosítására, Örményo-ba vonult, de a felesége nélküli jelentkezőt elutasították. Az elutazás előtt IV. (Félszemű) Bohemund antiochiai hg. (ur. 1201-16 és 1219-33) fia, Fülöp megkérte ~ kezét, és azt 1221: az örmény kirsággal együtt meg is kapta. Do.J.

Wertner 1891-92. - Pauler I-II. - Révai X:516.

Izabella, Erzsébet (Itália, 1264/65 k.-Nápoly, 1304): Anjou hercegnő, magyar királyné. - I. Károly nápolyi kir. (ur. 1266-85) leánya, II. (Sánta) Károly nápolyi kir. (ur. 1285-1309) húga. 1270-: IV. (Kun) László m. kir. (ur. 1272-90) neje. A külf. források ~nak, a hazaiak Erzsébetnek nevezték; okiratilag bizonyítottan 1276. XI. 27-ig ~ néven m. kirné, csak 1276 végén vette föl a szebben hangzó Erzsébet nevet, bár egyes okiratokban ezután is előfordul az ~ név is. Még élő anyósára való tekintettel az ifjabb királyné c-et viselte. 1270: az 5-6 é. ~ a 8 é. Lászlóval még nem lépett ténylegesen házasságra, hanem a házasságot mint a két gyermek jövőbeni házasságát foglalták szerződésbe, és ~t V. István (ur. 1270-72) udvarába küldték a m. szokások és viszonyok megismerése, a házasságra fölkészítés céljából. A tényleges esküvőt és házasságot IV. (Kun) László nagykorúságának elérésekor, 15 é. korában, 1277: kötötték. ~ a kirnéi birtokon kívül 1275: a →Szepességet is megkapta. A fiatalok nem szerették egymást, a házasság csak pol. érdekeket szolgált. IV. (Kun) László kun ágyasai miatt elhanyagolta és megvetette feleségét, annyira elhidegültek egymástól, hogy László ~t 1286-87: kb. egy évig fogolyként tartotta a Nyulak szigetén, és csak IV. Honorius p. (ur. 1285-87) többszöri sürgetésére volt hajlandó kiengedni. ~ csak 1300: tért vissza hazájába, miután férjét a kunok meggyilkolták. Nápolyban a Szt Péter domonkos ktorban halt meg. Do.J.

Wertner 1891-92. - Pauler I-II. - Révai X:516.


Izabella (13. sz.): örmény hercegnő, II. András kir. (ur. 1205–35) harmadszülött fiának András hg-nek jegyese. – II. András 1218: a sikertelen szentföldi kereszteshadjáratáról visszatérte alkalmával, I. (Nagy) Leó örmény kir-lyal (ur. 1199–1219) kötött alku alapján, fia számára eljegyezte az örmény kir. fiatalabb leányát azzal a föltétellel, hogy Leó halála után András hg-et nevezi ki utódául. 1219: az eljegyzést s a szerződést III. Honorius p. (ur. 1216–27) megerősítette. – I. (Nagy) Leó halála után idősebb leányának férje, Brienne János jeruzsálemi kir. (ur. 1210–25), neje örökségének biztosítására Örményo-ba vonult, de a felesége nélkül jelentkezőt elutasították. Az elutazás előtt IV. (Félszemű) Bohemund antiochiai hg. (ur. 1201–16 és 1219–33) fia, Fülöp megkérte ~ kezét és azt 1221: az örmény kir-sággal együtt meg is kapta. Do.J.

Wertner 1891-1892. – Pauler I-II. – Révai X:516.

Izabella, Erzsébet (Itália, 1264/65 k.–Nápoly, 1304): Anjou hercegnő, magyar királyné. – I. Károly nápolyi kir. (ur. 1266–85) leánya, II. (Sánta) Károly nápolyi kir. (ur. 1285–1309) húga. 1270–: IV. (Kun) László kir. (ur. 1272–90) neje. A külf. források Izabellának, a hazaiak Erzsébetnek nevezték; okiratilag bizonyítottan 1276. XI. 27-ig Izabella néven m. kirné, csak 1276 végén vette föl a szebben hangzó Erzsébet nevet, bár egyes okiratokban ezután is előfordul az Izabella név is. Még élő anyósára való tekintettel az ifjabb királyné c-et viselte. – 1270: az 5-6 é. Izabella, a 8 é. Lászlóval még nem lépett ténylegesen házasságra, hanem a házasságot, mint a két gyermek jövőbeni házasságát foglalták szerződésbe és ~t V. István (ur. 1270–72) udvarába küldték a m. szokások és viszonyok megismerése, a házasságra fölkészítés céljából. A házasságot IV. (Kun) László nagykorúságának elérésekor, 15 é. korában, 1277: kötötték meg. Izabella a kirnéi birtokon kívü1, 1275: a →Szepességet is megkapta. A fiatalok nem szerették egymást, a házasság csak pol. érdekeket szolgált. IV. (Kun) László kun ágyasai miatt elhanyagolta és megvetette feleségét, végül annyira elhidegültek egymástól, hogy László a nejét 1286/87: kb. egy é. fogolyként tartotta a Nyulak szg-én és csak IV. Honorius p. (ur. 1285–87) többszöri sürgetésére volt hajlandó kiengedni. ~ férje kunok általi meggyilkolása után csak 1300: tért vissza hazájába, Nápolyban a Szt. Péter domonkos ktorban halt meg. Do.J.

Wertner 1891-1892. – Pauler I-II. – Révai X:516.