idézés (lat. evocatio, citatio): perbe hívás, a peres eljárás első lépése. - I. A középkori magyar jogban ~re perbe állni a nemesi →kiváltságok közé tartozott (Aranybulla 2. c.). Legrégibb formája a →pecsétküldés. - A kuriális bíróságok IV. Béla kora óta az ~nél a →hiteleshelyek közreműködését vették igénybe. Az érdekelt fél, a leendő felperes az illetékes hiteleshelyhez szóló idéző parancsot eszközölt ki a kir-tól v. valamelyik →nagybírótól. Nemest csak tényleg tulajdonában levő saját birtokából lehetett perbe hívni, →zálogban bírt jószágából nem. Ha több alperes volt, mindegyiket saját birtokán kellett fölkeresni. Ha a megidézendő nem volt otthon, jobbágyaival közölték az ~t, ha jobbágya nem volt, a plnossal. A 15. sz: távolléte esetében kúriájának kapujára szegezték az ~t. - Az ~i parancs 6 hétig volt érvényes, és az ~nek legalább 2 héttel a per megkezdése előtt kellett végbemenni. Az ~ megtörténte után a kir. és a hiteleshelyi ember a történtekről bevallást tett a hiteleshelyen, mely kiállította az ~i jelentést. Ezt mindkét fél megkapta. A felperesnek keresetlevélül szolgált a per fölvételére, az alperesnek arra, hogy amennyiben a felperes nem jelent meg a bíróság előtt, ő vegye föl a pert, s mondasson ki a bíróval silentiumot, vagyis lehetetlenné tegye a felperes részére a későbbi perfölvételt. - Az ~t, ha nem volt eredménye, többször megismételték. Szt László törv-ei szerint 3x, az Anjouk korában 6x is idéztek, és még ezután sem hoztak makacssági ítéletet, ha az alperes nem jelent meg, hanem még 3 különböző, vm-beli vásáron kikiáltották a nevét. - Az 1486:17. tc. óta harmadszori értesítéssel idéztek azzal az ~hez fűzött megjegyzéssel, hogy akár megjelenik az idézett, akár nem, a perben ítéletet hoznak. Ezt a →hatalmaskodási perek gyorsabb elintézésére a 15. sz-tól kezdve már az első ~kor is használták (brevis evocatio). - Az alperest, aki az ~re nem jelent meg, minden egyes esetben megbírságolták. Ez a bírság (iudicium, birsagium) elsőre 3 márka volt, majd minden további meg nem jelenés esetében emelkedett. - ~re nem volt szükség a vidéki bírósági közgyűléseken. Bárki panaszt emelhetett jelenlevő ellenfele ellen. A bepanaszolt halasztást kérhetett. - Az ~ mindig meghatározott határidőre, valamely ünnep nyolcadára szólt (→nyolcados bíróság). -

II. bírói parancs, az egyházkormányzati hatalom - mégpedig a bírói hatalom - intézkedése. Tágabb értelemben a bíróság előtti megjelenésre felszólító minden hívás, szűkebb értelemben a bíró parancsa az alpereshez a bíróság előtti megjelenésre (CIC 1917:1715.k. 1.§). - 1. Az ~ szükségessége. Az ~t, mely a másik fél cselekvő bekapcsolódását biztosítja a perbe, sokan a →természetjog alapján szükségesnek tekintik. Ez teszi ugyanis lehetővé, hogy aki ellen pert indítanak, a védekezés jogával élhessen. A tételes egyhjog ennek megfelelően törvényesen közölt ~ hiányában - az 1507.k. 3.§ szerinti kivételtől eltekintve - a perbeli cselekményeket semmisnek mondja (1511.k.). - 2. Az ~ módja. a. Rendes körülmények között, vagyis ha a bíró a keresetlevelet határozatban fogadja el, ebben a határozatban köteles perbehívni a többi feleket. Az ~ben meg kell határozni, hogy a bíró csupán írásbeli választ kér-e, v. személyes megjelenést kíván a perkérdés megállapítására. Ha írásbeli válaszokat kért, de ezek szükségessé teszik a személyes megjelenést, újabb határozatot kell kiadnia a felek összehívására (1507.k. 1.§). - A magyar egyh. bíróságoknál korábban is ált. a perfelvételt azonnal követte a felek kihallgatása (egyetlen ~sel és megjelenéssel). Ezért hazai gyakorlatunkban az írásbeli válasz lehetősége nem jelent tényleges gyorsítást, sőt, ha a válasz a kérdés érdemi részéhez fűzne megjegyzéseket, a felek megidézésére és kihallgatására csak egy következő lépésben kerülhetne sor. Bíróságaink az írásbeli válasz kérésének v. a megjelenésre való felszólításnak a kettősségét nem ritkán úgy értelmezik, hogy megjelenésre szóló ~t küldenek ki, de hozzáfűzik, hogy ha az alperes nem kíván részt venni a perben, ezt írásban jelezheti. - b. Ha a keresetlevél automatikusan minősül elfogadottnak, az ~ről szóló határozatot az 1506. kánonban említett kérelem (melyben a fél a keresetlevél beadása után egy hónap elteltével a bíró válaszát kéri) benyújtása utáni 20 napon belül ki kell adni (1507.k. 2.§). - Ha a felek ~ nélkül ténylegesen megjelentek a bíró előtt az ügy tárgyalására, s ezzel az ~ célja, a másik fél részvételének lehetősége megvalósult, nincs szükség külön ~re. A jegyzőnek azonban jeleznie kell az iratokban, hogy a felek a bíróságon jelen voltak (1507.k. 3.§). - 3. Az ~ közlése. Az ~i határozatot rögtön közölni kell az alperessel, s egyben azokkal a többi személyekkel is, akik megjelenni tartoznak (1508.k. 1.§), pl. a többi felekkel, az ügyésszel v. a kötelékvédővel, ha ezek is részt vesznek a perben. Ha olyan ellen indul per, aki jogait nem gyakorolhatja szabadon v. a vitás dolgot nem kezelheti szabadon, az ~t a nevében perbe bocsátkozni köteles gyámmal, gondnokkal, különleges képviselővel kell közölni (1508.k. 3.§). Az ~hez csatolni kell a keresetlevél egy példányát, kivéve ha a bíró súlyos okból úgy véli, hogy ezt nem kell a fél tudomására hozni, amíg a bíróságon vallomást nem tett (1508.k. 2.§). - 4. Az ~ közlésének módja. Az ~t, de a határozatokat, ítéleteket és más perbeli cselekményeket is postai úton v. más olyan módon kell közölni, amely a lehető legbiztonságosabb. E mód tekintetében a részleges törv-ben megállapított szabályokat kell követni (1509.k. 1.§). A közlés tényének és módjának ki kell tűnnie a periratokból (1509.k. 2.§). Hazánkban ma a perbehívó ~t postán, ajánlva, tértivevénnyel szokás küldeni, az egyéb iratokat többnyire csak ajánlva. - Nem szól a CIC a hirdetmény útján (per edictum) történő ~ről. Ez a mód ma akkor alkalmazható, ha a részleges jog így rendelkezik, v. ha adott esetben a bíró ezt elrendeli. Ez nyilván indokolt lehet akkor, ha az alperes tartózkodási helye ismeretlen. A hirdetmény útján történő ~ egyrészt a bíróság ajtaján a bíró által meghatározott időn át való kifüggesztéssel, másrészt a sajtóban való közléssel szokott történni. Ha e módok együttes alkalmazása lehetetlen volt, egyikük önmagában is elégségesnek minősül. A hirdetménnyel való ~ kevéssé hatásos forma, de lehetővé teszi - különösen házassági perben -, hogy a felperes jogát a másik fél fellelhetetlensége esetén is érvényesíteni lehessen. Arra ugyanis ez elegendő, hogy a bíróság igyekezetét dokumentálja, s az ítélet a védelem jogának megtagadása miatt (vö. 1620.k. 7) ne legyen semmis. - Ha az alperes az ~ átvételét megtagadja v. az ~ hozzáérkezését megakadályozza, törvényesen megidézettnek minősül, noha a tényleges közlés nem történhetett meg (1510.k.). - 5. Az ~ közlésének hatása. Amikor az ~t törvényesen közölték (v. a felek ~ nélkül megjelentek): a) a dolog megszűnik érintetlennek lenni, vagyis per tárgyát képezi; b) az ügy sajátja lesz az egyébként illetékes bírónak v. bíróságnak (vö. 1415.k.), aki előtt a keresetet indították; c) a megbízott bíró joghatósága megerősítést nyer, vagyis nem szűnik meg a megbízó jogának elvesztésével sem; d) az →elévülés megszakad, hacsak a jog másként nem rendelkezik; e) megindul a perfolyamat, s ezáltal az alperes is jogokat nyer a perben (vö. 1459.k. 1.§, 1462.k. 1.§, 1464.k.), s érvényesül az az elv, hogy „a per folyamata alatt semmi újítás ne történjék” (1512.k.). Utóbbi elv a per tárgyának megváltoztatását tiltja. Tehát a per folyamatának megindulásától kezdve a vita tárgyát képező jogokat olyan állapotban kell megőrizni, hogy a jogosult személy helyzete csorbát ne szenvedjen. E.P.

Eckhart 1946:391. - CCEO 1990:1190-94.k. - Erdő 1991:586.