🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > I > igazságosság
következő 🡲

igazságosság (lat. iustitia): 1. Isten tevékeny sajátsága, mellyel minden teremtményének megadja az ontológiai →igazsághoz szükséges feltételeket, és az erkölcsi életet élő teremtményeket igaz →ítélet alapján jutalmazza és bünteti (→Isten tulajdonságai, →megfizetés). - 2. Az emberi ~ →erkölcsi erény, amely erőssé és állhatatossá teszi az akaratot abban, hogy megadja Istennek és a felebarátnak azt, amivel tartozik nekik (az arisztotelészi meghatározás szerint „megadja mindenkinek azt, ami őt megilleti”). Az ~ a négy →sarkalatos erény egyike. - Az Isten iránti ~ a →vallásosság, mert az ember tartozik Teremtőjének az →imádással és a tisztelettel. - Az ~ mindenféle emberi közösség létalapja. Készségessé tesz mindenki jogainak tiszteletben tartására, segít annak az összhangnak a megteremtésében, amely előmozdítja a méltányosságot a személyek és a →közjó irányában. Az ~ föltételezi, hogy a felebarát egyenjogú és szabad partner, alanyi jogok hordozója, akit a személyi méltóság alapján megillet a tiszt. és a védelem. - Az ~ teremti meg a társad. számára az emberhez méltó élet nélkülözhetetlen alapjait: a törvényes ~ (iustitia legalis) a polgári és az egyh. közösség iránti kötelességek teljesítésének erénye. A részleges ~ (iustitia particularis) a fizikai és jogi személyek iránt nyilvánul meg, mint kölcsönös (commutativa), osztó (distributiva) és megtorló (vindicativa) ~. Az →Egyház szociális tanítása feltételezi és megköveteli az ~ őszinte és általános érvényesítését.

- A Szentírásban a bölcsességi irod-ban az ~ kir. erényként szerepel (Péld 31,8). A gyakran említett →igaz ember kitűnik gondolatainak állandó igazsága és a felebaráttal szemben tanúsított egyenes magatartása miatt (vö. Lev 19,15). Az ÚSz-ben az ~nak is krisztológiai megalapozása van. Jézus Krisztus a hívő ~a lesz (Róm 10,3-4; 3,12-22), hogy benne „Isten ~a legyünk” (2Kor 5,30). Az ~ szót az életszentség (→szentség II.) értelmében is használják (Lk 1,75), mely a nem képmutató testvéri szeretetben mutatkozik meg (1Jn 3,10): „Gazdák, adjátok meg szolgáitoknak, ami jogos és méltányos. Gondoljátok meg, nektek is van Uratok a mennyben” (Kol 4,1). A keresztények új és jobb ~ának számolnia kell a szorongattatással és üldöztetéssel (Mt 5,10), és a győzelem koronáját Isten az utolsó napon adja meg (2Tim 4,8). - Az ~ társerénye az →irgalmasság. A kettő együtt, tehát az ~ és az irgalmasság tesz képessé az →igazság és a szeretet rendjében élt életre. A puszta ~ot ugyanis mindig kísérnie kell a megfontolásnak, hogy a személy üdvössége szempontjából az ~ és irgalmasság milyen módon és szinten való egysége szükséges. Ezért a ker. ~ társad. és anyagi javak vonatkozásában nem azonos az →egyenlőséggel, aminek alapja az istengyermekség. - Ikgr. Leggyakrabban ülő v. álló, gyakran koronás nőalak, melynek attrib-ai: 1. →mérleg, ami a gör-öknél a sorsmeghatározó Nemeszisz, Themisz, Kairosz, a rómaiaknál a méltányosság attrib-a volt. Az ~ kezében tányérjai üresek és egyensúlyban vannak, v. a mérlegelendő cselekedetek-erények, erények-víciumok, angyal-ördög, jog-irgalmasság van egy-egy tányérban. A mérleg a jog és jogtalanság, az igazság és igazságtalanság közötti határ keresését jelzi. Olykor más mérőeszköz helyettesíti: derékszög, függőón v. vízszintező. 2. →kard, rendszerint a mérleg mellett, ami az ~ büntető jellegét jelzi. 3. bekötött →szem. Eleinte az ~ot csukott szemmel ábrázolták. A 15. sz: a bekötött szem valójában az ~ vakságát gúnyolta, később a pártatlanság jele lett. 4. A →strucc egyforma hosszú tollaival az ~ méltányosságára, a →holló az éberségére utal. 5. Az →oroszlán és a vesszőnyaláb az ~ szigorára, a földgolyó a hatalmára utal. - Az ~ különleges ábrázolásai: 1. az isteni ~ képe Krisztus v. →Isten keze v. nyitott szemű nőalak mérleggel; emblémája a szárnyas szem. 2. A földi és isteni ~ összetartozásának érzékeltetésére mindig nyitott szemű nőalak szerepel mérleggel. 3. A sol iustitiae ('az ~ napja') Dürer rézmetszetén oroszlánon trónoló Krisztus mint apokaliptikus bíró mérleggel és karddal. 4. Az ~ és a béke egymás mellett trónol v. megcsókolja egymást (vö. Zsolt 84,11). 5. Az osztó ~ kincseket és okmányokat osztogat, a kölcsönös ~ az adásvételnél felügyel, a törvényes ~ jutalmaz és büntet. 6. Szt Mihály főangyal a mérleggel s a karddal az isteni ~ot érvényesíti. **

Kirschbaum II:466. - BL:670. - Schütz 1993:141. - KEK 1807.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.