🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > I > imperium
következő 🡲

imperium (a lat. impero, 'parancsol, uralkodik' szóból): 1. az ókori római álllamban a legfőbb hivatali hatalom, mellyel a katonai főparancsnokság és a törvényhozás joga is együtt járt. A nép külön törv-nyel adta a kirság idején a kir-nak, a közt. idején a diktátornak, a konzuloknak és a praetoroknak. Kezdetben háború és béke idején egyaránt teljhatalmat jelentett a polgárok élete fölött is, később az élet-halál fölötti hatalom csak háború idejére szólt. Köre térben és időben korlátozott lehetett. - 2. királyság, állam, birodalom.  **

Pecz I/2:973.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.