🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > I > index
következő 🡲

index (a lat. indico, 'felfed, megmutat' szóból): 1. az ókori rómaiaknál a följelentő. A közt. korában az állam v. közjó ellen irányuló vétségek (összeesküvés, hazaárulás, gyújtogatás) ~ei többnyire rabszolgák és szegények voltak jutalom (szabadság, polgárjog, pénz) reményében. A császárkorban vádaskodássá fajult (→keresztényüldözés), s magas állásúak között is előfordult; felségsértéssel vádoltnak elengedték büntetését, ha ~ lett. - 2. könyvekben tartalomjegyzék, mutató. - 3. az Egyházban a tiltott könyvek jegyzéke: →Index librorum prohibitorum, →cenzúra, 2. **

Pecz I/2:974.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.