🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > I > inkardináció
következő 🡲

inkardináció (lat. incardinatio, a cardo, 'ajtósarok' szóból): →klerikus szolgálati hovatartozását meghatározó jogi aktus, mely megalapozza a klerikusi engedelmességet és az ellátásra jogosultságot. - Alaptörvény, hogy minden klerikusnak inkardinálva kell lennie valahova: →részegyházba, →személyi prelatúrába, →szerzetes intézménybe v. társaságba. Korábban az ~ a →tonzúra, az új Kódex óta a diakonátus föladásakor történik. Az ~val ellentétes értelmű az exkardináció, mellyel az illetékes elöljáró hozzájárul a más intézménybe való ~hoz. A ~ zárja ki az egyh-ból a →kóbor klerikus és szerzetes létformáját (CIC 265-72; CCEO 357-366). - Az ~ lelkiéleti hatásáról II. János Pál pápa a Pastores dabo vobis 31. pontjában beszél. **

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.