inkák: eredetileg indián törzs a termékeny cuzcói völgyben (Peru, →indiánok), később az inka birodalom uralkodói. - 1. Előzmények. A legrégebbi lelet (egy sziklakarcolat a közép-perui Lauricocha barlangjában) Kr. e. 8000-ből származik. A kutatás Kr. e. 1500-1200: feltételezi az első jellegzetes kultúrát az Andok térségében (a mai Kolumbia, Ecuador, Peru, Bolívia, Chile és Argentína államok ter-e), melyet Chavin de Huantar lelőhelyről Chavin-kultúrának neveztek: írása nincs még, ezért nem nevezhető magaskultúrának. É-Perura azonban már ekkor is nagyon magas művészi színvonal és erős vallásosság jellemző. Chavinban egy háromszögletű tp. romjait ásták ki, mely vsz. egy zarándokhely maradványa. A tp. közepén volt egy mélyebben fekvő udvar, amelyből lépcső alakú teraszok vezettek fölfelé. A belső térből szűk lépcsőkön keresztül föld alatti galériába jutunk. A falakat durva kövekből emelték, amelyeket kívülről lesimított kőlapok borítanak. Szabadon álló kődomborművek egy jaguárembert (istenséget?) ábrázolnak, kezében hatalmas bunkóval v. jogarral. Aranydíszítések tanúsítják, hogy már értettek a fémmegmunkáláshoz. A Maranón folyó völgyében egy háromemeletes tp. romjait fedezték föl, valamint egy nagy romtelepet a Jequetepeque folyó mellett, ezt azonban régészetileg még nem értékelték ki. A vallási kultusz középpontjában, amennyire a leletek értelmezhetők, jaguáristenség állt, melyet görbe tépőfoggal ábrázoltak, arcát →kígyó keretezi v. a szájából nyelvként lóg ki. Hasonlót találunk 2000 évvel később az →aztékok esőistenénél. Nyilvánvalóan volt már akkor egy panteonjuk, erre vall néhány más, állatalakú isten, ezek mancsokkal, karmokkal és tépőfogakkal vannak fölfegyverezve, s komor benyomást keltenek. A viszonylag rövid életű Chavin-kultúra hatása Peru nagy részében megtalálható. A kultúra elsüllyedésével egyidejűleg ment végbe a vallásos elemek ellaposodása is, legalábbis hiányoznak az ellenkezőjét tanúsító leletek. - A Paracas-kultúra a Nazca, Ica és Pisco völgyeiben részben keresztezi az É-i Chavin-kultúrát. Jellemzői a Paracas-fszg-en levő nekropoliszok és számos sír (caverna), amelyeket aknasírokként a sziklába vájtak és amelyeknek felső részét utólag falazták be. Az ilyen sírok mélysége a 7 m-t is eléri. Lefelé az aknák kerek alaprajzú sírkamrákká bővülnek. Ezekkel összehasonlítható sírok Ny-Mexikóban, Kolumbiában és Ecuadorban is föllelhetők. A Paracas-stílus szögletes, szigorú és jól kivehetően különbözik az inkább kerek és kanyargós alkotóelemekből álló Chavin-stílustól. A mintegy Kr. e. 700-200: keletkezett sírkamrák a Paracas-fszg-en több mint 400 múmiát tartalmaztak, amelyek értékes szövetekkel voltak burkolva. Ennyire fényűző halottkultuszt soha többé nem volt módjukban művelni. A textíliák ragyogó színű, értékes anyagból, fantáziadús alakban készültek. A salétromtartalmú föld mind a szöveteket, mind a múmiákat kitűnően konzerválta. A textíliák színeinek és a motívumoknak bizonyára vallási jelentésük van, melyeket máig nem fejtettek meg. Az ábrázolásokat összehasonlították a mixtékek képírásával, a maják könyveivel és a mexikói hieroglifákkal, és néhány ikgr. hasonlóságot megállapítottak. A múmiák mind férfiak, szájukat és szemüket aranylapocskák fedik, a koponyák talán deformáltak. A láb és kéz ujjai zsinórral vannak összekötve. Föltételezik, hogy papi méltóság viselőiről van szó, akiket azért konzerváltak, hogy az isteneknél közbenjárjanak az élők érdekében és így teremtsék meg az összeköttetést a másvilággal. A babbal töltött zsákocskák „útravalóul” szolgálhatnak, v. a termékenység (gyorsan növekvő bab) szimbólumai lehetnek. Annyi bizonyos, hogy az élők életük nagy részét tölthették el azzal, hogy a halottak pazar kelengyéjét elkészítsék, ami a temetés fontosságára utal. Találtak egyszerűen öltöztetett múmiákat is, ezek nagy részének a koponyája fel volt nyitva és aranylemezzel volt lefödve. Az obszidiánkések valamilyen mágikus-vallásos áldozatkultuszra engednek következtetni. - San-Agustín-kultúra. Kolumbiában az első bizonyítható kultúra a Magdaléna folyó forrásvidékén kiásott kőkori (megalit-) kultúra, melynek kezdete már nem állapítható meg, de kb. Kr. u. 800-ig hatott. Megalitikus sírkamrák, ládák, kőfigurák és sziklareliefek származnak a Kr. u. első évszázadokból. - Az életnagyságúnál nagyobb állat és ember alakú kőszobrok (300-nál többet is ismernek) föld alatti kultuszhelyiségekben állnak, és ott részben oszlopszerű támasztó figurákként szolgálnak (magasságuk a 4 m-t is eléri!), de dombokon felállítva is megtalálhatók. A föld alatti sírok részben igazi tp-építmények, falaikat helyenként geometrikus mintákkal festették ki, az itt talált kőkamrák kőszarkofágokat tartalmaznak (némelyikük a 2,30 m hosszúságot is eléri). - A szobrokat részben hieratikusan, részben realisztikusan képezték ki. Jellegzetességük az aránytalanul nagy fej és a széles orr, valamint a ragadozó-fogazat, ami istenségekre utal, mint az már máshol is bizonyítást nyert. Némely figura trófeafejet visel, kezében jogar v. szerszám. Még anya-gyermek ábrázolást is találtak. San-Agustín vsz. kultúrcentrum volt, ahová messze földről is eljöttek. Közelében, Lavapatasban egy szakadékban sziklába vésett szobrokat találtak: víziállatokat, kígyókat, gyíkokat és egy emberi alakot tollkoronával és fölemelt kézzel. A patakot föl lehet duzzasztani, s csatornák és medencék segítségével úgy tudják terelni, hogy ezeket az alakokat áztassa (termékenységkultusz?). -

Nazca-kultúra. Ez a D-perui kultúra (mint a Paracas-kultúra utókultúrája?) Kr. u. 500 k. érte el a tetőpontját. A kerek v. szögletes alaprajzú aknasírok gazdag leleteket tartalmaznak, amelyek szörnyekben, démonokban és istenségekben való hitről tájékoztatnak, s bőven kiállják az összehasonlítást Paracasszal. A nazcai pusztaságban repülőgépről geometrikus alakzatok, valamint madár-, hal- és pókrajzok ismerhetők fel, jelentésüket még nem derítették ki. - Moche-kultúra. É-Peruban a Kr. u. 3-9. sz: virágzott. Jellegzetessége a fém- és az agyagfeldolgozás. Emberi fej formájú edényeiken magas művészi kifejező ereje van az emberi arcnak. A Chicama-völgyben még ma is megtalálhatók a templomhegyek romjai, amelyeket a Moche-indiánok építettek. A legnevezetesebbek egy nap- és egy holdpiramis, szögletes, égetetlen agyagtéglából. A nappiramis 230 m hosszú és 41 m magas lépcsőpiramis. Vele szemben egy sziklán a holdpiramis romjai magasodnak. Mindkét elnevezés a sp-ok idejéből származik és vsz. hamis; a piramisok eredeti rendeltetését nem ismerjük. - Tiahuanaco-kultúra. A mai Bolíviában, a Titicaca-tó közelében, 4000 m-rel a tengerszint felett található D-Amerika talán leghíresebb romtelepe, amelynek virágkorát Kr. u. 400-1000: feltételezik. Egy város(?) romokban fennmaradt templomkerülete még mindig nagy rejtélyek elé állít bennünket: sem a kultúra hordozóit, sem keletkezési idejét nem ismerjük. Ezt a kultúrát monolitikus kapuk („Napkapu”) jellemzik, melyek vsz. tp-kapuk voltak, noha körös-körül semmi sem utal erre. A romokat vsz. ház- és vasútépítéshez használták fel. A hatalmas monolitokat (egyetlen hatalmas andezittömbből kifaragva) nyilván nem tudták elszállítani, ezért maradtak a helyükön. Sokféle hatása van ennek a kultúrának, de az ebben megnyilvánuló vallás részleteit nem ismerjük. A Tiahuanaco-kultúra 700-1000: nyilvánvalóan a valamivel északabbra, Huariban talált kultúrával olvadt össze, ami azonban a vallásos kifejezésmód ellaposodásával járt együtt. -

2. Történeti visszatekintés. 1200 u. egy kicsiny, a kecsua törzsből származó dinasztiának sikerült 3 évszázad alatt birod-at alapítani, amely meggyőződése szerint a napisten irányítása alatt állt és hívők millióit ölelte föl. Erős katonai hatalom és ügyesen megszervezett papi és hivatalnoki hierarchia segítségével ez a birod. hamarosan erőteljesen terjeszkedett és vsz. magaskultúrává emelkedett, noha írása a szó tulajdonképpeni értelmében nem volt. A kipu, melyet gyakran csomóírásnak neveznek, tulajdonképpen csak az emlékezet támogatásának egy módja, tízes számrendszer jele, tartalma alig rekonstruálható. A sp. invázió idején, a 16. sz: a nép emlékezete csak néhány nemzedéknyire nyúlt vissza a múltba, így az inka kultúra előtörténetét illetően sok a nyitott kérdés. A dinasztia megalapítója, Manco Capac élete végén kőszoborrá változott, melyet a legfőbb szentélyben, a cuzcói tp-ban őriznek. Az első ~ utódai lépésről-lépésre építették föl a birod-at és alakították ki a civilizációt. A 8. inka, Viracocha szoc. létesítmények egész sorát alapította meg, hatalmát egy erős papi kaszttal szemben kellett érvényesítenie, amely magához akarta ragadni a hatalmat. Csak utódjának, Pachacutecnak (világfordulat) sikerült 1438-71: megtörni a papság hatalmát és megszilárdítani a birod-at. Államvallássá emelte Inti napisten tiszt-ét, és a néptől a „mindenttudó” melléknevet kapta. - A 10. inka, Tupac Yupanqui meghódította a Chimu kirságot, amely Kolumbiában alakult meg, s a mai Ecuador legnagyobb részét is birod-ához csatolta. D-i határait Közép-Chiléig terjesztette ki, ahol az araukanokat nem tudta legyőzni. Balzafa-tutajokon tett expedícióik a trópusi őserdőkbe K felé és a tengeren át Ny-ra (pl. a Galapagos-szigetekre) figyelemreméltóak, de többé-kevésbé eredménytelenek voltak. A birod. legnagyobb kiterjedését (magába foglalta a mai Ecuador, Peru és Bolívia területét, Chile É-i felét és Argentína ÉNy-i részét) Huayna Capac, a 11. inka alatt érte el. Hirtelen halála miatt 2 fia felosztotta a birod-at: Huascar a főv-ban inkává koronáztatta magát, Atahuallpa alkirály lett Quitóban, de fellázadt és polgárháborút robbantott ki, amely 1532: Huascar foglyul ejtésével végződött, ugyanabban az évben, amikor Pizarro behatolt Peruba. - Atahuallpa megölette fivérét, de őt magát elfogták a sp-ok, és hatalmas váltságdíj (egy egész teremnyi arany) ellenére is kivégezték. Mivel hajlandó volt ker. hitre térni, nem égették el, hanem megfojtották. Az ~ hite szerint az elégetettnek lehetetlen a „visszatérés”, ezért vállalta Atahuallpa a keresztséget. Uralkodójuk halála mintegy megbénította az alattvalókat, és gyakorlatilag ellenállás nélkül törődtek bele a sp-ok uralmába. -

3. Vallásuk. Az inka birod-ban egy legfőbb teremtő istent tiszteltek, a „Nap atyját”. Ovális aranylemez alakjában ábrázolták, s tp-a Pachacamacban és Cuzcóban állt. Kultusza az inka uralom virágkorában azonban már teljesen elhalványodott. A nép őseit és a természetistenségeket tisztelte (kondorkeselyű, puma, hal és kígyó alakjában). Hitük súlypontját azonban a Huaca-hit képezte. Minden, ami szt és termfölötti, Huacának számított: bálványok, sírok, tp-ok, múmiák, szt helyek, állatok, kövek... Ezekből a Huaca-dolgokból vezették le az egyes nemzetségek származásukat. E totemizmus mellett a nemzetségeknek mindig volt emberi ősatyja is, akit a megfelelő totem vér szerinti testvérének tartottak (Huauki) - a totem és az ősapa az egész nemzetség számára tabu volt. Manco Capacot, a mondabeli inka-ősatyát „napgyermeknek” tartották, vagyis az ő Huacája a Nap volt. A Napot sólyom (Inti) testesítette meg, kalitkában tartották és az egész inka klán számára tabu volt! Az elhunyt vezetőket mumifikálták, és a múmiákat a tp-ban állították föl, magukkal vitték a harcokba, az ünnepeikre, tovább folytatták körülöttük az összes udvari ceremóniát, mintha még életben lennének. Úgy érezték, mágikus erőt sugároznak, és azt akarták, hogy minden időben élhessenek ezzel. A Pachcutec által bevezetett napkultusz (Inti-kultusz) vér- (a Nap tápláléka) és szíváldozatban jelent meg. Napkeltekor, delelés idején és naplementekor meggyújtották a szt tüzet, a Naphoz fohászkodtak és égő áldozatot mutattak be. A Holdat a Nap nővérének tekintették (Quilla) - mint ahogyan a hagyomány szerint az inkának is nővérfelesége volt. Emellett volt még a tengeristennő (Ni), a földistennő (Pachamama), a mennydörgés istene (Illapa) és a hajnalcsillag istene (Chasca Coyllur). Az ~ elképzelése szerint a Föld a középső világ (hurin pacha), felette van a magasabb világ (hanan pacha=a Paradicsom), alatta a földalatti világ (nar pacha) - oda megy az elhunytak lelke egy hajból font hídon keresztül, annak a kutyának a kíséretében, melyet halálakor föláldoztak, hogy elkísérhesse. - Már jóval az ~ előtt voltak föld alatti kultusz- és sírépítmények, piramisok, áldozati kövek, óriási figurák, kultuszközpontok, amelyeket az ~ a maguk vallási szervezetébe (az államvallásba) beolvasztottak. A papok serege a főpapból, az áldozó és jósoló papokból, jövendőmondókból, álomfejtőkből, béljósokból és napszüzekből állt. A cuzcói kultuszközpont részei pl. a következők: egy főtemplom, amelyben az arany napkorong és a legfelsőbb teremtő isten szobra volt felállítva; különböző kápolnák a többi isten jelképeivel és az ~ múmiáival, ünnepi és áldozati helyekkel; papi lakások; az áldozatokat és a leigázott törzsek huaca-bálványait befogadó épületek; napvizsgálók és a napszüzek kolostora. - Nagy szerepe volt az áldozatoknak. Fölajánlottak véres áldozatokat (lámák, tengeri malacok, sőt ember is); italáldozatot, vértelen égő áldozatokat (tömjén, coca, virágok, ételek, ruhák stb.). Tp. fölépítése alkalmából építési áldozatként kisfiúkat és kislányokat temettek el élve. Egy inka halálakor az udvartartásból és a papok közül önkénteseket áldoztak föl, hogy elkísérjék a másvilágra. Az áldozatok iránti érzéket bűnvallomással, önkéntes vezeklésekkel és áldozati adományok elásásával segítették elő. A vallási ünnepek csúcspontja a szt tűzzel függött össze, amelyet a Nap fényével gyújtottak meg tükör segítségével, és a napszüzek őrizték. **

GH VI:537. - König 1985:155.