integráció (lat. integratio), beépülés: egyetlen kerek és egész valóság kiépülése az összetevők egyre mélyülő kölcsönhatása, egységesülése és egyszerűsödése révén. - Ilyen értelemben mindenekelőtt az élő szervezetek képesek az ~ra, s főként az ember test-lélek személyisége. Az ember esetében az ~t úgy kell fölfognunk, mint folyamatot, mely az összes képességet, törekvést és célkitűzést egyetlen, egyre feszültségmentesebb életfolyamatba foglalja; általa egy szilárd személyiségközpont épül, melyet a külvilággal szemben védeni kell. Az ~ ugyanis elsődlegesen befelé irányul. - Mivel az ~ folyamat, lényege szerint fennáll az eltévedés veszélye, és ezért irányításra szorul. Az ~nak józan középúton kell haladnia a hiányos és a túlzott, ill. elhamarkodott ~ között, melyek egyaránt személyiségzavarokhoz vezetnek. - A ker. életben az ~ Jézus Krisztusra irányul és Őbenne megy végbe. Aki egyszer valóban igent mondott Jézusnak, az Őbenne (Jn 15,4-7) és így az igazságban van (14,12-17), megkapta a kegyelem teljességét, teljesen a Szentlélekben van, s ezért a Lélekben teljesen megszervezheti, uralhatja és kibontakoztathatja önmagát. Isten gyermekeinek szabadsága lényegében abban áll, hogy képesek az Úrban és az Úr felé integrálódni (Ef 4,15); az Úrban megtalálva azonosságukat, úrrá lehetnek a démonokon (Lk 10,19). - Az Egyh. számára az ~ azt jelenti, hogy csakis integráltan, azaz minden tagjában belenőve az Úrba és alapvetően harmonikusan képes élni: csak így van vonzereje. - Az ~ a legjobb modellje a mai szekularizált, sokszor keresztény-ellenes világgal való találkozásnak. Mindenfajta ~ alapja és közös eleme a szeretet. Gyümölcsöket ugyanis csak az fog észrevenni, aki a mai világ Krisztus mércéje szerinti jó elemeit próbálja összegyűjteni. Cs.I.

Schütz 1993:153.