interpretáció (lat. interpretatio, 'magyarázat'): a szó szoros értelmében szövegmagyarázat; tágabb értelemben egy dolog, jelenség értelmezése és magyarázata. - Szabályait a →hermeneutika dolgozta ki. Minden ~ célja a tárgy megértése, melyhez a kiindulópont mindig az előzetes megértés. Ezért nincs tisztán immanens, a tárgyat csak önmagában értelmező magyarázat. - Az ~ kérdése különösen fontos a Szentírással kapcsolatban; a „Sacra Scriptura sui ipsius interpres”, 'a Szentírás önmagát magyarázza' szabályban merül föl. E szabály a Szentírás magyarázatához elégtelen, de nem hamis, mert minden szövegmagyarázatnál elsődleges követelmény a szövegösszefüggés (→szentírás-magyarázat). - A hittételek (→dogma) ~jának sajátos kérdése, milyen előzetes megértésből kell kiindulnia magyarázatuknak. Az Egyh. tanítása szerint a hit Isten bennünk lakó Lelkének ajándéka, a Szentlélek jelenléte, s ezért a hit helyes magyarázatának mind a magyarázó, mind a hallgató részéről föltétele (vö. 1Kor 2,11-13). Egy hittétel v. vallásos tanítás helyes értelme tehát a teljes, helyesen értelmezett hit alapján magyarázandó. **

Schütz 1993:153.