irodalom (gör. grammatika, lat. litteratura): 1. tág értelemben a közösségi nyelv erejével megörökített egyéni vagy közösségi szellemi tartalmak összessége. Az →írással együtt született, s magában foglalja mind a gyakorlati szempontoktól független, öncélú →költészetet, mind a magán célra v. egyetlen személy számára készült (pl. →napló, →levél), mind a szűkebb nyilvánosságnak szánt tud. és fil. írásokat, továbbá a vallás, műv., jog, politika stb. maradandóan rögzített szövegeit. A reneszánsz végéig a litteratura szó (→littera) csak ebben az értelemben volt használatos. - 2. szűkebb értelemben művészeti termék, nyelvi műalkotás: →szépirodalom. A m. ~ szót vsz. Szemere Pál alkotta, s először Szemere Bertalan Utazás külföldön c. (1840) munkájában fordul elő. Mellette a literatura szó is (sajátos színezettel) használatos maradt. - A →szájhagyomány és a →népköltészet az ún. „iratlan ~”, leírva ezek is ~nak számítanak. - Az ~ rögzítési módja (amint erre a szó is utal) a 20. sz. közepéig döntően az írás volt, ettől kezdve jutott mind nagyobb szerephez a gépi rögzítés (magnetofon, hanglemez, video, számítógép). M.F.

Thienemann Tivadar: Irodalomtörténeti alapfogalmak. Pécs, 1931. - Kovács Endre-Szerdahelyi István: Irodalomelméleti alapfogalmak. Bp., 1980:7.