🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > I > irón
következő 🡲

irón: írásra használt eszköz, íróvessző. - Az ~ szó a nyelvújításkor született az író és az ón összevonásával. Az ~ ólomból (ónból) v. ólomvegyületből készült. Fába foglalt változata, a ceruza (cerussa, 'ólomfehér'; a ném. bleiweiss 'ólomfehér'-ből: plaibász) 1790 k. már önálló rajzeszköz. - Az ~ (s ált. az →íróeszközök) Svéd Szt Brigitta attrib-a. Sz.V.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.