istenépítés (or. bogosztroityelsztvo): Oroszországban a marxizmuson belül a 20. sz. elején kialakult irányzat, amely új, „proletár” vallás megteremtésére, a →marxizmus és az egyház egyesítésére, a szocialista tanítások vallásos hiedelemmé tételére törekedett, s a szocializmusért folytatott harcot a vallás legmagasabb formájának, „istenteremtésnek” tekintette. - Célja a vallásos tömegeknek, főképp a parasztságnak a forr. mozg. számára való megnyerése volt. Az istenépítők elismerik nemcsak a vallás, hanem a szentség és az istenség fogalmát is, utóbbit azonban az „istenépítő” nép, a kollektív tevékenység és a haladás fogalmával próbálják azonosítani. Ilyen módon vélik megoldani az élet olyan, részben inkább lélektani jellegű problémáit is, amelyekre a materialista gondolkodás nem tud megnyugtató választ adni (halálfélelem, létbizonytalanság, egyedüllét érzése stb.). Az ~ rokonságot mutat az „istenkereséssel”, az orosz messianizmussal, valamint Comte „pozitív vallásával” és Feuerbach „emberségvallásával”. Az ~ mozgalmának fő képviselői: A. V. Lunacsarszkij (1875-1933, az ~re vonatkozó nézeteit egyebek mellett 1908-11: az Ateizmus és Vallás és szocializmus c. munkáiban fejtette ki), V. A. Bazarov (1874-1939, Istenkeresés és ~, 1909) és M. Gorkij (1868-1936, Gyónás, reg., 1908). A mozg-at mind az egyh. körök, mind a marxisták elvetették, és főként V. I. Lenin kritikai föllépésére néhány év alatt széthullott, bár nyomai még 1917 u. is föllelhetők a különféle messianisztikus elképzelések továbbélésében. K.L.