🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > I > iszonyat
következő 🡲

iszonyat (lat. abominatio): félelmet és undort keltő dolog teljes elutasítása. - A Szentírásban ~ az Úr előtt a hibás áldozati állat (MTörv 17,1), a homoszexuális kapcsolat (Lev 18,22), a csalás (Péld 3,32), a hamis mérleg (11,1), a hazug ajkak (12,22), a gonosz gondolatok (15,26), az erőszakos ember (16,5), a megszóló ember (24,9), bűnös kezéből az →illatáldozat (Iz 1,13), a képmutatók nagysága (Lk 16,15), a hamis próféták (Jer 6,15), a →házasságtörés (Ez 22,11). Az ~ot cselekvő nem megy be Isten országába (Jel 21,27). **

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.