Jahvista, J: azon 4 forrás egyikének szerzője, melyekből a legtöbb bibliakritikus szerint egyik vagy másik változatában a →Pentateuchus, a →Hexateuchus (H. Holzinger), a →Heptateuchus v. az Enneateuchus (O. Eissfeldt) összetevődött. - Az elnevezés onnan ered, hogy a szerző a Ter 2,4b-től →Jahve néven említi Istent, jóllehet a Kiv 3,15 szerint Isten csak a Mózesnek adott kinyilatkoztatásban nevezte így magát. Egyéb nyelvi ismérvek: Izr. szerepel benne Jákob helyett, az amoritákat kánaániak helyettesítik, a 'rabszolganő' megfelelője sisah, nem amah stb. - A ~ stílusa szemléletes, naiv és lebilincselő, tört-fölfogása egyetemes (az →őstörténettel kezdődik), Istent antropomorf módon ábrázolja. Bár a részleteket illetően megoszlanak a vélemények, abban egyetértenek a szerzők, hogy a ~ a Ter 2,4b-vel (a bűnbeesés tört-e) kezdi az elbeszélést, s hogy a folytatást a 2-13; 15; 21; 24-33; 36-50; Kiv 1-14; 16-20; 23; 33; Szám 10; 13; 16; 20-25; 32; MTörv 31; 34 tartalmazza. A legtöbb kritikus megkülönböztet egy régebbi ~t, mely a kultusz kérdésében még eléggé tartózkodó és nem érződik rajta a próf-k hatása, és egy későbbi ~t (J2), mely élénk érdeklődést tanúsít a kultusz iránt és a próf-k hatását mutatja. Csaknem ált. vélemény, hogy a ~ Kr. e. 721 e. fejezte be munkáját az ország D-i részében, s hogy a köv. évszázadban dolgozták össze a ~ és az →Elohista művét. →történetírás **

BL:777.