🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > J > Johanna
következő 🡲

Johanna (héb. 'Jahve megkönyörül'): Heródes Antipász király egyik intézőjének, Kuzának a felesége, és egyike azoknak az asszonyoknak, akik, miután Jézus a gonosz lelkektől megszabadította vagy a betegségből kigyógyította őket, vagyonukból gondoskodtak Jézusról (Lk 8,2-3). Húsvét reggelén ott volt az üres sírnál (24,10). **

BL:877.

Johanna, Szt, Orleans-i Szűz, Jeanne d'Arc, La Pucelle (Domrèmy, Fro., 1413. jan. 6.?-Rouen, 1431. máj. 30.): vértanú, Franciaország védőszentje. - Champagne-ból bevándorolt, 4 gyermekes, módos parasztcsalád gyermeke. Apja, Jacques községi elöljáró, édesanyja Isabelle v. Zabillet, Romée (mellékneve arra utalt, hogy megjárta Rómát v. más távoli kegyhelyet). - A →százéves háború idején ~ gyermekkora folytonos rablások, vérengzések és rettegések között telt. Mindez azonban nem törte meg az alapvetően vidám, élénk természetű pásztorlány gyermeki lelkületét. Szeretett játszani, táncolni, tréfákban részt venni. - 12 é. korában részesült az első látomásban, ami teljesen megváltoztatta, elmélyítette belső világát. Visszavonult a mezei munkától és a pásztorkodástól, gyakran gyónt, naponta hallgatott szentmisét, rendkívüli áhítattal járult a szentáldozáshoz. 13 é. korában szüzességi fogadalmat tett. Reggeltől estig ott látták a templomban, amint arccal a padlóra borulva v. térdelve imádkozott, szemét Krisztus Urunk v. a Szűzanya képmására szegezve. A látomások ismétlődtek, míg végül élete egész apró teendőihez is tanácsot adtak égi segítői, elsősorban Fro. három legkedveltebb szentje, Szt Mihály arkangyal, Alexandriai Szt Katalin és Antiochiai Szt Margit vt., de Gábriel arkangyal és a Szűzanya is támasza volt, főként élete utolsó, legnehezebb perceiben. Az égi hangok Isten leányának szólították, jóságra buzdították, majd miután lelki élete kellőképp elmélyült, tudatták vele konkrét történelmi feladatát. Küldetésül kapta, hogy tegye a trónörököst, Károlyt Fro. fölszentelt királyává, és tisztítsa meg az országot az angoloktól. - Az isteni hívás iránti engedelmesség kérlelhetetlenül szembeállította környezetével. Apja fenyegetése (saját kezével fojtja vízbe), a falusiak gúnyolódása (zavarodottnak, ördöngösnek mondták) ~t egyáltalán nem hátráltatták. Baudricourt lovagtól, a közeli Vaucouleurs várának parancsnokától 2 hiábavaló kísérlet után egy kis csapatot kapott. Férfiruhában lovagolt az ellenség megszállta területen keresztül Chinonba a trónörököshöz. Károly bizalmatlanul fogadta őt: letette kir. ruháját, s nemesi öltözetben elvegyült a főurak közt, hogy a „boszorkány” föl ne ismerje. A terembe lépő szerény, egyszerű külsejű ~ azonban nem tűnt boszorkánynak és nem lehetett megtéveszteni. Egyenesen az álruhás trónörököshöz lépett, akit addig sohasem látott, letérdelt előtte és ünnepélyesen mondta: „Nemes trónörökös uram, az egek Királya általam üzeni, hogy Reimsben majd királlyá kenik és megkoronázzák”. Károly ~ hivatásának elbírálását az egyház tekintélyére és tapasztalatára bízta. Poitiers-ben 6 hétig vizsgálták szavahihetőségét, s végül az ostromlott Orléans-ba küldték kis csapat élén. Megjelenése, szava és imádsága lángra lobbantotta a hitet a város csüggedt lakóiban, fölrázta a fáradt és elbátortalanodott katonákat. Háromnapos harc után, 1429. V. 8: Orléans megszabadult az angoloktól. - Ez az első eredmény megszerezte az ismert pénzember, Coeur anyagi támogatását a rendkívül nehéz loire-i hadjárathoz. 1429. VI. 18: a patay-i csatában az angolokat Loire menti állásaik föladására és elhagyására kényszerítették, parancsnokuk, Talbot elesett. A fr. sereg az angolok háta mögött Reimsbe indult, ahol 1429. VII. 17: a zászlaját vivő ~ jelenlétében a trónörököst királlyá kenték azzal a szent olajjal, melyet egykor a Szentlélek hozott galamb képében Szt Remigius (436 k.-533) reimsi pp-nek a frank Klodvig keresztelésére és koronázására. VII. Károly (ur. 1422-61) visszanyerte az angol kir-tól, VI. Henriktől (ur. 1422-61) a törvényes uralkodói jogot. ~ családja jutalmul nemesi rangot kapott. - Harci sikereit ~ kizárólag Istennek tulajdonította. A katonák között szigorúan megtiltott mindenféle káromkodást, paráznaságot, elűzte a táborból a bűnös nőket, kiket lélekbelátó képességével azonnal fölismert. A polgárháború következtében hajléktalanná vált szerzeteseket és apácákat külön zászló alatt összegyűjtötte, hogy ezzel biztosítsa számukra a közös imádság lehetőségét, katonáinak pedig a szentmisehallgatást. Mindig ott volt a legveszélyesebb helyzetekben. Minden harci bátorsága ellenére is állandóan vallotta, hogy igazi küldetése nem a harc, hanem békét hozni és segítséget nyújtani a szenvedőknek. Minden fontos csata előtt több ízben is, személyesen fölajánlotta az ellenfélnek a békekötést, kitéve magát ezzel az ellenfél gúnyolódásának és szitkainak. Legádázabb ellenségeinek elestét megsiratta, és hosszasan imádkozott, vezekelt értük. - A koronázás után addig akarta folytatni a harcot, amíg küldetésének megfelelően az angolokat teljesen ki nem űzik az országból. Az ingatag jellemű VII. Károly azonban féltékeny tanácsadói hatására lassanként elfordult ~tól, kezdte hátráltatni terveit, lassította csapatai előrevonulását, elbocsátotta a költséges koronázási sereget, és titkos tárgyalásba kezdett leghatalmasabb hűbéresével, az angolok oldalán harcoló burgundi hg-gel. Így ~ Párizs fölszabadítására irányuló támadása IX. 8: támogatás híján sikertelen maradt. A hadsereg a király parancsa szerint visszatért a Loire-hoz. Tél végén ~ saját felelősségére megindult a burgundoktól, angoloktól és luxemburgiaktól ostromlott Compiègne védelmére. 1430. V. 23: du. kirohanást intéztek az ostromlók ellen. A visszatérést ~ néhány emberével hátvédként fedezte. Mire azonban a várhídhoz ért, a várbeliek azt már (véletlenül v. árulásból, nem tudni) fölvonták, és ~ néhányadmagával a luxemburgi herceg foglya lett. Hiába követelte kiadatását a párizsi egyetem, hiába könyörgött érte urának a hg. felesége térden állva, a herceg 10 ezer frankért átadta az angoloknak. - A hírre, hogy angol fogságba kerül, ~ hirtelen megingásában és halálfélelmében kivetette magát a beaurevoiri vár tornyából, ahol fogva tartották. E tettét később egész hátralévő, rövid életében siratta, bár tudta, hogy Isten megbocsátott neki, hiszen őszinte bűnbánattal gyónta meg. A szentség erejébe és az Úr irgalmába vetett rendíthetetlen hitét és bizalmát későbbi bírái kevélységnek nyilvánították. - Az angolok diadalmenetben vitték Rouen városába, ahol mint boszorkányt vádolták be az egyh. hatóságnál. Céljuk az volt, hogy aláássák ezzel a reimsi koronázás érvényességét. A perben mozgósították a domonkos inkvizíciót és a párizsi teol. fakultást, mely akkor, a →bázeli zsinat előestéjén szinte második egyházkormányzat szerepét töltötte be. ~ hiába fellebbezett az ítélet kihirdetése előtt a pápához, a bírák jórészt azonosak voltak a zsinat vezetőivel, önmagukat az egyház kormányzójának tekintették, s úgy vélték, hogy a p-t kellően képviseli a domonkos inkvizítor. - A per 1431. II. 21: kezdődött Rouenban a párizsi egy. 53 doktora és a domonkos inkvizítor előtt. Az elnök, Cauchon beauvais-i pp. az angolok nyomása alatt állt, s a per lefolytatásában több szabálytalanságot is elkövetett, ami 25 évvel később alkalmat adott a rehabilitálásra. - Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az egyh. bírák mindent megtettek annak érdekében, hogy ~t beismerő vallomásra bírják, s ezzel az angolok várakozásának (a koronázás érvénytelenítése) halálbüntetés nélkül is eleget tegyenek. A per fönnmaradt okmányai szerint a 9 hónapi nehéz fogságban kimerült ~ válaszainak mély hitből fakadó józansága, istenismerete csodálatot váltott ki a teol. szempontból magasan fölötte álló bíráiban is. Röviddel az ítélet meghozatala előtt azonban az alig 18 éves, a máglya félelmétől meggyötört ~ megadta a kívánt választ: „beismerte”, hogy képzelgések áldozata lett, „hangjai” a sátántól voltak. Az egyh. hatóság ekkor máglya helyett kenyéren és vízen töltendő életfogytiglani börtönre ítélte, s kötelezte, hogy vesse le férfiruháit. Kifejezetten megígérték, hogy „vallomása” fejében az angolok börtönéből átviszik az egyháziba, de ezt nem tették meg. Megtagadták tőle a szentségeket is. Látomásaiban szentjei árulással vádolták. Az angol őrség egyik katonája molesztálni kezdte, mire ~ újra felöltötte férfiruháit, melyeket nem távolítottak el cellájából, számítva arra, hogy a provokáció miatt előbb-utóbb újra felölti azokat. Miután egy utolsó szentáldozást még engedélyeztek, 1431. V. 30: reggel az egyh. bíróság mint visszaeső eretneket kizárta az egyh-ból. Az angolok, akik mindenképp a „boszorkány” halálát akarták, azonnal átadták ~t a hóhérnak. Kopaszra nyírt fejére papírsüveget húztak e felirattal: „Eretnek, szakadár, visszaeső bűnös, hitehagyó, bálványimádó”. Kordéját 800 angol katona kísérte. ~ az egész úton imádkozott. Rouen régi piacterére érve letérdelt, mindenkitől bocsánatot kért (bíráitól és elítélőitől is), és hangosan ajánlotta lelkét Istennek, a Szt Szűznek, Szt Mihálynak, Szt Katalinnak és Margitnak. Feszületet kért. Egy angol katona két gallyat kötött össze, amit Jeanne a keblébe rejtett, ez végig vele volt. Amikor a máglyát meggyújtották, fölkiáltott: „Jézus! Jézus!” Gyóntatóját, amikor az elébe tartotta a keresztet, ~ a már meggyújtott máglyán ellökte magától, hogy meg ne égjen. - A hóhér rendesen sűrű, fojtó füstöt támasztott, mielőtt a láng elérte a máglya tetejét, hogy ezzel megrövidítse az elítélt szenvedését. Ezt most elmulasztották, mert a roueni hóhér eszét megzavarta a sok csoda, amit ~ról (a boszorkányról és szentről) beszéltek, nem is férhetett eléggé a máglyához, mert túl magasra építették. A hóhér maga vallotta, hogy a szűznek túlságosan keserves halállal kellett meghalnia. A tömegben és az angol katonák között is elhangzott: „Az Úr vértanúja volt, szentet égettek el.” - Hamvait a Szajnába szórták, nehogy valaki boszorkányságra v. más gonosz célra használja. Az angolok végleges kiűzése után VII. Károly ~ családjának kérésére 1449: jóvátételi eljárást indított, mely 1456: eredménnyel zárult. Sokan életben voltak az egykori tanúk közül, s vallomásuk egyértelművé tette, hogy ~ cselekedeteit Isten Lelkének sugallatai vezették. - 1909. IV. 11: b-gá, 1920. V. 16: sztté avatták. XII. Pius p. 1944. V. 13: Fro. második patrónájának nyilvánította. - Ü: először jún. 17., Károly megkoronázásának napja volt, majd máj. 30., ill. 31. lett. - Mo-i tiszteletének jele, hogy →Gic plébtp-ának védőszentje 1908-tól. Nevének népszerű változata: Janka. - Ikgr. Élete a dráma-, zene- és filmművészet kedvelt témája lett. A leghitelesebb feldolgozás Paul Claudel munkája, de drámát írt róla G. B. Shaw is, s oratóriumot Honegger. Filmek ~ életéről: La Passion de Jeanne d'Arc (Theodore Dreyer, 1928), Joan the Woman (Cecil B. de Mille, 1916), Joan of Arc (Victor Fleming, 1948), Saint Joan (Otto Preminger, 1957). - A feladat, amiért ~ az életét adta, nem pol. jellegű volt, bár a történészek egy része folyamatosan ennek látta. ~ küldetése az volt, hogy visszaállítsa a rendet, mely szerint az ország trónján Fro. igazi ura, Jézus Krisztus képviselője, a fr. király ül, aki csupán letétbe kapja a hatalmat Istentől és elszámolással tartozik Istennek a fr. népért. ~ számára a feladat Isten akaratának teljesítése volt, a hazaszeretet és a népe felé megmutatkozó felebaráti szeretet cselekedete. **

Szilágyi Ferenc: Az orléansi szűz. Históriai rajzolat a 15. sz-ból. Kolozsvár, 1838. - Michelet, Jules: D'Arc J. Ford. De Gerando Antonia. Uo., 1893. - Brante: Jeanne d'Arc. Magyarította Theisz Gyula. Bp., 1901. - Kolos Károly: Jeanne d'Arc élete. Daupanloup és Roy J. után írta. Uo., 1909. - Dénes Tibor: Szt Jeanne d'Arc. Bp., 1938. - Horváth Barna: A géniusz pere. Sokrates-Johanna. Kolozsvár, 1942. - BS VI:568. - Warner, Marina: Joan of Arc, the image of female heroism. London, 1981. - SzÉ 1988:289.

Johanna, Delanoue, Keresztről nev., Szt (Saumur, Fro., 1666. jún. 18.-Saumur, 1736. aug. 17.): rendalapító. - Gyermekkora az anyagiak miatti önzés és szeretetlenség légkörében telt. Anyja halálakor ~ kis üzletet örökölt, s elhatározta, hogy az ardilliers-i Mária-kegyhelyhez látogató zarándokokon fog meggazdagodni. Egy szentbeszéd hatására tért meg, s kezdett bűnbánatot tartani. Látomásban kapta hivatását: a szegények segítését. Hihetetlen igénytelenséggel vezekelt, otthona a „gondviselés háza” lett. 1704: megkapta a jóváhagyást a Gondviselés Szent Anna Nővéreinek alapításához. Rendkívül szigorú életét eleinte kritikával illette pp-e, a janzenisták és Montfort Szt Lajos is. - Gondviselés-házat nyitott Brézében és Puy-Notre-Dame-ban is, ahol egy ínséges télen hajléktalanok ezreinek adott ennivalót és szállást. Lelki magányban, minden emberi vigasztól megfosztva halt meg. - 1947. XI. 9: b-gá, 1982. X. 31: sztté avatták. Ü: aug. 17. - A 21. sz. elején kb. 400 nővére él Fro-ban, Madagaszkáron és Szumátrán. **

NCE IV:726.

Johanna, Lestonnac, Szt, Jeanne Lestonnac Eyquem de Montaigne, de (Bordeaux, Fro., 1556.-Bordeaux, 1640. febr. 2.): apáca, rendalapító. - A jezsuiták nevelték, 1573: férjhez ment, 7 gyermeke született. 1597: megözvegyült. 1606: jezsuita lelkiatyja segítségével megalapította a Mária Társaságát (→Miasszonyunk Rendje). 1610: ünn. fog-at tett. Halálakor a r-nek már 30 ktora volt. - 1900. IX. 23: b-gá, 1949. V. 15: szt-té avatták. Ü: máj. 15. **

BS VI:587. - DIP IV:1209.

Johanna, Valois, Szt (Párizs, Fro., 1464. ápr. 23.-Bourges, Fro., 1505. febr. 4.): rendalapító. - Kir. családban született, testben nyomorék, lélekben annál kiválóbb volt. Atyja, XI. Lajos (ur. 1461-83) akaratából 1476: férjhez ment a nagybátyjához, Orleans-i Lajoshoz, aki, miután XII. Lajos néven kir. lett (ur. 1498-1515), kérte házassága semmisségének kimondását. Arra hivatkozott, hogy kényszerből házasodott, és felesége alkalmatlan a házasságra. A VI. Sándortól (ur. 1492-1503) kapott fölmentés után ~ végkielégítésül Bourges várát kapta meg, ahol lelkivez-je, Paolai Szt Ferenc jóváhagyásával megalapította a fr. →annunciáták r-jét. Gabriela Maria néven maga is apáca lett. - 1742: b-gá, 1950. V. 28: sztté avatták. **

LThK V:985. - BS VI:560.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.