Julianna, Szt (†Nikomédia, 305): szűz, vértanú. - Legendája (Érdy-kódex) szerint pogány család egyetlen ker. tagja. Atyja, Africanus a pogány Evilaciushoz akarta nőül adni, de ~ pogányhoz nem akart feleségül menni, ezért bíró elé vitték, s börtönbe zárták. Fél napon át hajánál fogva fölfüggesztették, olvasztott ónt öntöttek fejére, mivel ez nem ártott neki, vasláncra verve sötét börtönbe vetették. Az ördög angyal képében azt tanácsolta, áldozzon az isteneknek. Égi szózatra elűzte az ördögöt. Evilacius kerékbe törette, olvasztott ónnal telt fazékba dobták, majd lefejeztette. - Ereklyéit Pozzuoliba (Itália), 568: Cumába, 1207. II. 25: Nápolyba vitték. - Neve egyike a legkedveltebbeknek a m. női nevek között, de a lit. és népi hagyományban szinte ismeretlen; tp-dedikációja igen ritka, és ott is nyilván a kegyúr családjának nőtagja volt a névadó (pl. Ónod, 1867). - Megláncolt ördöggel szokták ábrázolni. - Ü: febr. 16. **

Bálint I:223. - BS VI:1176.

Julianna, Falconieri, Firenzei, Szt (Firenze, Itália, 1290 k.-Firenze, 1341. jún. 19.): apáca, rendalapító. - Falconieri Szt Elek, a hét szervita rendalapító egyikének unokahúga. 1305: belépett a szervita apácákhoz. Vezeklő életet élt, betegeket ápolt és gyermekeket nevelt. Megalapította a →Szervita Nővéreket. - 1737: avatták sztté. Hányinger ellen hívják segítségül. **

Wimmer M. Anzelm: A Szt Szűz szolgálóleánya és az Euch. ~ élete. Bp., 1939. - LThK V:1201. - BS VI:1184.

Julianna, Lüttichi, Liège-i, Cornilloni, Szt, OCist (Rétinne, Liège mellett, 1191/92-Fosses, Namur mellett, 1258. ápr. 5.): apáca, az Oltáriszentség tiszteletének terjesztője. - Korán árva lett, a cornilloni ktorban nevelték. 1207 k. beöltözött, 1209-től kezdődően látomásai voltak. Imádság közben rendszeresen megjelent ~nak a fogyó v. növekvő Hold, amit ~ annak jeleként értelmezett, hogy a liturgikus évből még hiányzik az Oltáriszentség ünnepe. Minden erejével ezen ünnep bevezetéséért küzdött. 1230: ~ a cornilloni ktor priorája lett, ~ a ktorban kemény fegyelmet vezetett be, ami miatt sok támadás érte. Szt Mártonról nev. Éva →reklúza támogatásával 1230 k. megírta az ünnep officiumát. Látomásaival külön teol. bizottság foglalkozott, melynek egyik tagja a későbbi IV. Orbán (ur. 1261-64) p. volt. A sok támadás miatt ~ 1248. V. 2: lemondott és reklúza lett. - IV. Orbán 1264: elrendelte →Úrnapja ünnepét. - Ü: ápr. 5. **

BS VI:1172.