Jácinta, Marescotti, Szt, OSCl (Vignanello, Itália, 1585.-Viterbo, 1640. jan. 30.): apáca. - 20 é. korában nővérét követve lépett a viterbói Szt Bernardinról nev. klarissza ktorba. 4 é. később egy betegségben mélyebb megtérést élt át. Lelkiségét a Jézus szenvedésében való részesedés határozta meg. Bár klauzúrában élt, a szegények, betegek, szenvedők az egész városban érezték szeretetét. Sok megtérést eszközölt ki, akikből társulatot szervezett. A →janzenizmus korában nagyon szorgalmazta az Eucharisztia szeretetét. ~ kezdeményezte a nyilvános szentségimádást az év utolsó napján, csütörtökönként és →Úrnapja nyolcadában. Gyakran részesült misztikus kegyelmekben. - XIII. Benedek p. 1726: b-gá, VI. Pius p. 1790: sztté avatta. Ü: jan. 30. **

BS VI:322.

Jácinta, Jacinta Marto (Port., 1909.-1920. febr. 20.): fatimai látnok gyermek. - 1916. V. 13-1917. X. 13: unokanővérével, →Lúciával és bátyjával, →Ferenccel együtt a →fatimai jelenések részese. B-gá avatását 1961: elindították, az Egyh. 1989. V. 13: elismerte hősies erényeit. Fatimában 2000. V. 13: b-gá avatta II. János Pál p. Ü: II. 20. **

Antalóczi 1991:63.