Jákob (héb., lat. Jacobus): I. több személy neve az Ószövetségben. - 1. Izsák fia, →Jákob pátriárka. - 2. Eupolemosz nagyapja, akit Makkabeus Júdás Rómába küldött (1Mak 8,17: Vg; a LXX-ban Akkosz). - 3. Mattan fia, József apja →Jézus családfájában. - II. Szóösszetételekben ~ neve az izr-kra utal, főként a próf-k kv-eiben: ~ háza (Kiv 19,3; Iz 2,5; 8,17; Ám 3,13; 9,8; Mik 2,7; Abd 17), ~ fiai (Mal 3,6), ~ nemzetsége (Iz 45,19; vö. Jer 33,26), ~ népe (MTörv 33,4), de egyszerűen ~ is előfordul ilyen értelemben. Iz 9,7; 17,4; 27,9; Oz 10,11; 12,3: Izrael; Mik 1,5: ~ Izr. É-i részét jelenti; Náh 2,3 viszont Júdát nevezi ~nak. - ~ újszövetségi megfelelője: Jakab. **

BL:781.

Jákob: pátriárka. Ábrahám unokája, Izsák fia, a 12 pátriárka atyja, aki Istentől új nevet kapott: →Izrael. - A ~ nevet a Ter 25,24-26 a 'sarok' jelentésű szóból (mert születésekor keze ikertestvére, Ézsau sarkát fogta) v. a 'csal' értelmű szóból magyarázza. A bibliai családtört-ben ~ →Izsák és Rebekka fia (25,20-28; 27). 2 felesége Lea és Ráchel volt. Tőlük, valamint rabszolganőitől (Szilpa és Bilha) 12 fia és egy lánya született (29,31-30,24; 35,16; 22,26). Lea gyermekei: Ruben, Simeon, Lévi, Júda, Isszachár, Zebulun és Dina. Szilpa fiai: Gád és Áser. Ráchel fiai: József és Benjamin. Bilha fiai: Dán és Naftali. - ~ neve egész sor helységgel összekapcsolódott, mindenekelőtt Bétellel, ahol emlékkövet állított (28,10-22; vö. 31,13; 48,3; 35,1-7: oltárépítés; 35,9-15), Háránnal (29,1-31,21: kapcsolata az arám Lábánnal, aki nagybátyja volt), továbbá Gileáddal (29,22-32,1: vita és egyezség Lábánnal), Machanajimmal (32,2-22; 33,1-16: találkozás Ézsauval), Szukkottal (33,17), Penuellel (32,23-33: éjszakai küzdelem), végül Szichemmel (33,18-34,31; vö. 48,21: telek szerzése, oltárépítés; ~ Simeon és Lévi apja). A ~ Egyiptomba költözéséről szóló elb-ekből arra lehet következtetni, hogy Hebron volt a lakóhelye (37,15), bár konkrétan rendszerint csak Kánaán földjét említik és arról tudósítanak, hogy ~ Beérseba felé vette útját (46,1-4: Isten megjelenése) és Gósenban telepedett le (47,27). 47,28: Egyiptomban halt meg; 50,12-14: Machpelában temették el. Ikertestvérétől, Ézsautól megvásárolta elsőszülöttsége jogát (25,23-34), és csellel elvette az atyai áldást (27). Machanajimban békültek ki egymással (32,2-22; 33,1-17). Az arám Lábánnal Háránban és Gileádban, Hámor fiaival Szichemben (33,18-20) lépett kapcsolatba. A Józsefről szóló tört-ek Egyiptomban említik. - ~bal a Pentateuchuson kívül alig találkozunk a Bibliában. A Bölcs 10,10-12: igaz ember, akit a bölcsesség vezérelt, Sir 44,23: az Ábrahámnak és Izsáknak adott ígéret örököse, Jud 8,26 csak mellékesen említi. - Az ÚSz-ben a már-már állandósult szókapcsolatban („Ábrahám, Izsák és ~”) a szövetséghez hű zsidóságot, „az ország fiait” jelképezi (Mt 8,11; Lk 13,28), akiknek Ábrahám leszármazottai nem tartoznak mind a soraiba; a szövetség népének zsidó elképzelés szerint csak a ~hoz tartozás az ismérve (Zsid 11,9; vö. Lk 3,8). Pál szakított ezzel az elképzeléssel: ő az igaz Izr. körébe Ábrahám minden utódát besorolta (a →hit révén), ebből következően számára ~ „a test szerinti” Izr-t képviselte (vö. Róm 11,26). →Jákob áldása - Ikgr. ~ Krisztusnak, a Jó Pásztornak, 12 fia a →Tizenkettő (ap-ok) előképe. Képsorokat ~ról leginkább József tört-ének részleteként ábrázoltak (Róma, S. Paulo fuori le mura, freskók, 440-61, csak 19. sz. másolatban maradtak fenn; Monreale, dóm, mozaik, 1180). Az illusztrált kz-okban részletes ~-tört-ek vannak (Bécsi Genezis, 6. sz. 2. fele, Bécs, Nemz. Kvtár). A 13. sz-tól található ciklusok a katedrális-szobrászatban (Rouen, Salisbury, 1272-80), az üvegfest-ben (Erfurt, dóm, 1375 u.), Raffaello (Vatikáni Loggiák, 1517-19) és G. B. Tiepolo (Udine, ppi palota, 1725) freskóin. - Önálló alakként a pátr-k és Krisztus őseinek sorában ábrázolták (→Jessze fája). Legrégibb képe Kr. u. 245/56: a dura-europoszi zsinagógában. A 15. sz: az orosz, rum. és szerb freskók és ikonok utolsó ítélet- és paradicsomkert-jelenetein Ábrahámmal és Izsákkal együtt látható (A. Rubljov freskói, Vlagyimir, katedrális, 15. sz. eleje). A leggyakrabban ábrázolt jelenetek: →Jákob létrája, Izsák megáldja ~ot. Már az óker. műv-ben megjelent (Róma, Katakomba a Via Latinán, mozaik, 320; S. Maria Maggiore, 432-40); Izsák ágyon fekszik, ritkán ül (L. Ghiberti bronzkapuja, Firenze, Baptisztérium, 1425-52), vizsgálja az előtte álló ~ kezét, és megáldja őt. Rebekka is ott áll, néha Ézsau is látható, nyíllal. A kk-ban e téma csak képsorokban, a 17. sz. fest-ében önálló képként is szerepelt. M. Chagall rézkarca (1929-30) fölelevenítette a témát. - ~ és Ráchel a kútnál. Nyájakkal körülvéve láthatók már egy óker. szarkofágon (Róma, S. Callistus Múz., töredék, 4. sz.). A 16-17. sz: pásztoridillként ábrázolták (Palma Vecchio, Drezda, Képtár). - ~ harca az angyallal. Már a bresciai ereklyetartón (360/70) és a Bécsi Genezisben látható. A barokkban mozgalmas harci jelenetként kedvelték (Rembrandt, Berlin, Képtár). **

Ost und West. Illustrierte Monatsschrift für das gesamte Judentum. 1908. (Kutna, G.: Der Patriarch Jakob in der bildenden Kunst) - Kirschbaum II:370. - Sachs 1980:191. - BL:781.