janicsár (a török jeni-cseri, 'új sereg' kifejezésből): az oszmán-török hadsereg gyalogságának legfontosabb és legnépesebb hadteste. - A 14. sz. 2. felében, I. Murád alatt hívták életre. Ez volt Eu. első állandó zsoldosserege. A ~ok kezdetben a szultán kb. ezer fős katonai kíséretét (testőrségét) alkották. A 15. sz. 2. felében számuk 10-12 ezer, 1670 táján kb. 50 ezer. Alapegységeik, a bölükök, nagyobb odákba, azok dzsemáatokba tagolódtak. Népes tisztikaruk élén a ~ aga állt. Teljes létszámban csak a szultánnal vonultak hadba. Csatában a sereg védekező magját alkották, amely négyzet alakban vette körül a szultánt, várostromoknál rohamozták a falakat, az elfoglalt várak őrségeinek legnépesebb alakulatát adták. Fennállása közel félezer éve alatt a ~ság több változást élt át. A 14. sz. végétől a gyermekadóval (→devsirme) begyűjtött ker. fiúkból neveltek engedelmes, fegyelmezett, vallásilag fanatizált és igénytelen ~okat, akik család és magánélet nélkül a kaszárnya és a hadszíntér között osztották meg életüket. Többük karriert futott be, így az utolsó budai pasa, Abdurrahman is köz~ként kezdte pályafutását. A 17. sz: az Anatóliát ellepő népmozgalmak elfojtására szétszórták őket a vidéki városokban, ahol megszűntek életük szigorú szabályai, a katonák elpolgáriasodtak, a sz. végén alig felük volt mozgósítható. A fővárosi egységek egyre vadabb lázadásokkal terrorizálták az áll. vezetést, több szultán és magas méltóság esett nekik áldozatul. Harcértékük a 18. sz: tovább hanyatlott, mígnem II. Mahmud szultán 1826: erőszakkal föloszlatta őket. H.K.

Uzuncarsili, I. H.: Osmanli devlet teskilatindan kapukulu ocaklari. I. Ankara, 1943. - Georgieva, C.: Jenicsarite v. bölgarszkite zemi. Szófia, 1988. - Fodor Pál: A ~ok törv-ei. Bp., 1989.