🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > J > jegyes
következő 🡲

jegyes: 1. eljegyzett férfi (lat. sponsus) vagy nő (lat. sponsa), →menyasszony, illetve →vőlegény (→eljegyzés, →jegyesség). - 2. Isten az →embert szeretetből és szeretetre, önmaga ~ének teremtette. A Teremtő és teremtménye közötti jegyesi kapcsolat a lélek számára a hit befogadásával kezdődik és az isteni szeretetre válaszoló ker. életben valósul meg (vö. 2Kor 11,2). Beteljesedése a Bárány menyegzője (vö. Jel 19,7.9). →jegyesmisztika, →jegyesszimbolika

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.