🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > J > jogszokás
következő 🡲

jogszokás (lat. consuetudo): íratlan jog. - I. A polgári jogban akkor keletkezik, ha a társadalom v. annak egyes részei valamely jogszükséglet kielégítésénél mindig egyformán járnak el. Létrejöttéhez több olyan cselekvés szükséges, melyből szabály ismerhető föl, mely nem áll ellentétben a fennálló erkölcsi renddel. - A ~ a kezdetleges társad-ban erősebben kötelez, inkább talál követésre, mint a törv., az államhatalom intézkedése, mert az emberek ismerik, meggyőződésükben él. A m. nép a legújabb időkig →törvényen a ~t értette, mely lehet országos v. helyi (egy vármegye v. város területén kötelező). →Werbőczi szerint a ~nak hármas ereje van: törv-magyarázó, törv-rontó és törv-pótló. Ha a törv. kétséges, a szokás gyakran megadja a helyes értelmet; lerontja azt, ha ellentétben áll vele; és pótolja a hiányzó törv-t (Prol. 11. c.). Bíróságaink a kk-ban hangoztatták, hogy régi és helyes szokás szerint ítélkeznek. Minthogy az a jó jog, mely régi, a kk-ban új jogviszonyokat, intézkedéseket szerettek olyanoknak föltüntetni, mint melyek régóta, a szt királyok óta fennálltak. - A ~ a józan, becsületes emberek meggyőződésében élt, akiket vitás esetekben peregyezség létrehozására is föl szoktak kérni. Az ilyen döntőbírákat „probi viri” (becsületes férfiaknak) nevezték nálunk. Az utókor számára a szokásjog megismerésének forrásai a bírói ítéletek és általában a régi jogélet emlékei, az okl-ek, melyek százainak egyöntetűségéből fölismerhető az egykorú jogfelfogás, még akkor is, ha nem történik hivatkozás a fennálló szokásra. - II. Az egyházjogban íratlan jogszabály, amit a hívők egy közössége, melynek törvény adható, határozott intézkedés nélkül, egyöntetű cselekedetek folytonos és jog bevezetésének szándékával társult ismétlése által, a törvényhozó valamelyes beleegyezésével önmagától létesít (vö. 23, 25.k.). Az Egyh-ban jogszabály értékkel („törvényerővel”) rendelkező valódi ~on kívül az egyh. törvényhozó néha jelentőséget tulajdonít némely jogszabálynak el nem ismert ún. tényleges szokásnak is. Az ilyen szokásokat az egyhjogi szövegek gyakran usus, esetleg mos v. consuetudo néven említik (pl. 257.k. 2.§, 304.k. 2.§, 507.k. 1.§, 1120.k.). - 1. A ~ok fajai. A meglévő törv-ekhez (és más jogszabályokhoz) való viszonya szerint a ~ lehet: törvénypótló, ha önálló normát ad olyan kérdésekről, amelyet törv-ek (v. más jogszabályok) nem rendeznek; törvényrontó, ha egy ellenkező törvényi (v. más írott jogszabályi) előírással szemben jutott érvényre; törvény szerinti, ha nem önálló norma, hanem valamely írott jogszabály végrehajtásának módozatait szabályozza. Nem ~ viszont a törv. puszta megtartásának szokása, mely külön kötelezettséget nem tartalmazó szociológiai tény (jogkövetés). Különösen a törv. szerinti ~ra igaz, hogy ez a törv-ek legjobb magyarázója (27.k.). A többi ~ok (mint valódi jogszabályok) a jogrendszer részét képezik; ennek távolabbi összefüggéseire pedig nem annyira a szó szoros értelmében vett törv-magyarázatkor, mint inkább a joghézag kitöltésekor kell ügyelni. 2. A ~ érvényességi feltételei között találunk számos olyan követelményt, mely általában az egyh. jogszabályoknak lényeges eleme (vö. 8.§ 1. b), vannak azonban sajátosan a ~t jellemző lényeges elemek, érvényességi feltételek is: a) Valódi szokás, azaz a közösség nagyobb részének ismétlődő gyakorlata (cselekvése v. nem cselekvése) legyen. b) A törvényhozó jóváhagyása (23.k.) szükséges ahhoz, hogy egy szokás ~sá válhasson. Ez lehet külön és kifejezett, de lehet hallgatólagos és utólagos is. Legáltalánosabb formája az előzetes törv-nyel való jóváhagyás, amit a CIC is tartalmaz: azok a szokások, amelyek megfelelnek a szokás jogszabállyá emelkedéséhez a Codexben előírt feltételeknek, ily módon rendelkeznek a törv-hozó jóváhagyásával is. Ha a törv-hozó egy szokást kifejezetten elvet és nem csupán követését tiltja meg, akkor ez a szokás nem tekinthető ésszerűnek, és nem nyerhet jogszabály erőt (24.k. 2.§). - 3. A közösség részéről a ~ érvényességének feltétele, hogy a hívők olyan közössége legyen, melynek törv. adható (ld. 8.§ 1. b), s hogy ez a közösség a szokást a jog bevezetésének szándékával kövesse (25.k.). A jog bevezetésének szándéka nincs meg, ha egy magatartást merő áhítatból, nagylelkűségből végeznek. Viszont megvan pl. akkor, ha egy törv-t azért nem tartanak meg, mert túlzottnak, alkalmatlannak stb. vélik. Elegendő a jog bevezetésének bennfoglalt (nem kifejezett) szándéka is. Egyesek szerint ilyen bennfoglalt a szándék pl. akkor, ha a törv. áthágásának szokása a törv. nemtudásából fakad. Hanyag v. szándékos tudatlanság esetén ez kétségtelennek is tűnik. - 4. Feltételek a szokás részéről. Nem lehet jogszabály az a szokás, amely ellenkezik az isteni joggal (24.k. 1.§), amely nem ésszerű - pl. az elvetett szokás sohasem az (24.k. 2.§) - és amelynek nincs meg a megfelelő kora. Ha a szokás törv. szerinti (10.§ 1. b) v. külön jóváhagyást kapott a törv-hozótól (pl. írott jogszabály buzdít követésére v. bünteti áthágását), nem szükséges kötelező erejéhez, hogy meghatározott idő óta gyakorlatban legyen. Ha a szokás a hatályos kánonjoggal egyszerűen ellentétes v. törv-pótló, csak akkor nyer törv-erőt, ha törvényesen és folyamatosan teljes 30 évig követik. Az olyan kánoni törv-nyel szemben pedig, amely a jövőbeli ~t megtiltja, csak az évszázados v. az emberemlékezetet meghaladó (ld. 7.§ 6) szokásnak lehet érvénye (26.k.). - 5. A ~ eltörlése. A törv. szerinti ~ a ~ megszűnésének egyéb módjain kívül annak a törv-nek a megszűntével is hatályát veszti, amelynek végrehajtását szabályozta. A törv-pótló és törv-rontó ~t hatályon kívül helyezi az ellentétes törv. akkor is, ha erről külön említést nem tesz. Kivételt képeznek az évszázados v. emberemlékezetet meghaladó szokások, mert ezeket a törv. csak akkor szünteti meg, ha erről külön említést tesz. Ugyanígy külön említés szükséges az egyetemes törv-ben ahhoz, hogy az a vele ellenkező részleges ~okat megszüntesse (28.k.). Egy ~, mihelyt valódi jogszabállyá emelkedett, eltörli a vele ellenkező ~okat. Hatályát vesztheti végül a ~ is - akárcsak a törv. (vö. 9.§ 1. f) - belső okokból (pl. a körülmények változásával erkölcstelenné, ésszerűtlenné válik stb.). E.P.-**

Eckhart 1946:183. - CCEO 1990:1506-09.k. - Erdő 1991:77.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.