judaizmus: a zsidóságot a diaszpórában, főként a →hellénizmussal szemben meghatározó jellegzetes vonások összessége. - A ~ szó a 2Mak 2,21; 8,1; 14,38; Gal 1,13: fordul elő, és 'zsidó vallás'-t v. 'zsidó életmód'-ot jelent. Az igei forma, a judaizein kb. uezt jelenti (vö. Eszt 8,17). A zsidók főleg a →diaszpórában alkottak szorosan zárt csoportot, mely szigorúan elkülönült a helybeli pogányoktól (13,4; vö. 2Mak 14,38). Étkezési törv-eik miatt nem ülhettek egy asztalhoz a pogányokkal, nem ismerték a vegyes házasságot, a szombat miatt megtagadták a katonai szolgálatot, s nem látogatták a nyilvános játékokat, mert a ruhátlanságot és a játékokhoz kapcsolódó áldozatokat elvetették. Életük a „tiszta vallásosságra” (Jak 1,27) törekedett. A gör-róm. írók „zsidó erkölcsökről” (Dio Cassius 67,14) beszéltek. - A ~ 2 pontban fejlesztette tovább és hangsúlyozta egyoldalúan az ÓSz tanítását: 1. Nyomatékosan hirdette Isten transzcendenciáját. Az „Egy, az Egyetlen” azonban (a 19. sz. deizmusra emlékeztető módon) elveszítette kapcsolatát az emberrel és a világgal. A támadt szakadékot köztes lényekkel töltötték be: →angyalok, →démonok, →hatalmasságok (Philónál: logoszok). Jahve nevét nem volt szabad kimondani, helyette „az Ég”, „a Hely”, „a Fölség” neveket használták, de legtöbbször „a Magasságbeli” v. „a Magasságban lakozó” név fordult elő. Jellegzetes vonás az →antropomorfizmusoktól való tartózkodás: nemcsak a testi tevékenységet (pl. az étkezést, vö. Ter 18,8) akarták kizárni, hanem még a tudást (3,5; Kiv 3,19) és a gondviselést (Ter 50,20) is. A ~ szerint Istenben nincsenek érzelmek: többé már nem „harcos” (Kiv 15,3), nincs haragja (15,8; Zsolt 11,5), sem megbánása (Kiv 32,12). A ~ magyarázata szerint Jákob harcát (Ter 32,25-33) v. Mózes szemtől szembe való találkozását (Kiv 33,11) Istennel nem szó szerint, hanem allegorikusan kell érteni. Isten élő személyét elvont fogalmakkal, pl. „szó” (vö. Iz 55,10), „felhő” (Hénoch [etióp] 14,20), „dicsőség” (Tób 3,16; Sir 17,13), „Szent lélek” (Iz 48,16; 63,10) fátyolozták el. A szebb jövő utáni vágy vitte a ~t a →Messiásra vonatkozó tan (vö. Dán-ben az →Emberfia) és az Isten titkait föltáró judaista apokaliptika kidolgozására. A ~ból ered a →kabala is. - A ~ másik jellemzője a →Törvény kínosan pontos megtartása. Ennek érdekében „kerítést akart vonni a Törvény köré”. E törv-t teljesítő buzgóság az Isten iránti buzgóságot (Róm 10,2) s a vértanúságig menő állhatatosságot is magába zárta (1Mak 1,59-2,48; 2Mak 6). A ~ mégis elkövette azt a hibát, hogy a mózesi előírásokat nem a próf-k lelkületével, hanem aggályoskodó kicsinyességgel magyarázta. A betűhöz való hűségben kereste a biztonságot, anélkül, hogy a →szív engedelmességét értékelte volna. Ennek következtében sokaknál a cselekedet (böjtölés, alamizsna, imádság, mosakodás) foglalta el az igaz vallásosság helyét. Ebből született a meggyőződés, hogy az ember igazsága a tettekből fakad (vö. Lk 18,11-13). S ha mindehhez meggondoljuk, hogy a ~ a tkp. törv-hez teljesen járulékos (olykor erkölcstelen: Mk 7,11: →korbán) előírásokat kapcsolt („az ősök hagyományai”), érthetővé válik, miként jutottak a →farizeusok arra a keményszívű és önelégült magatartásra, ahogy az evang-ban megmutatkoznak. - A ~ igen nagy tisztelettel vette körül a törv-t, és Isten nagy ajándékának tartotta (a Talmud szerint maga Isten is tanulmányozza az általa adott törv-t). E törv-t az isteni bölcsességgel azonosították, s ebből adódott, hogy a ~ prédikátorai és lelkipásztorai, az →írástudók évszázadokon át folytatott törv-tanulmányozásuk eredményeit a →Misnát magyarázó →Talmudban rögzítették. - A ~nak azonban a farizeizmus mellett más megnyilvánulási formái is voltak: „Jahve szegényei” (vö. Iz 57,15; 61,1; 3Ezd 11,42; SalZsolt 5,13: „Ki lehet reménye a szegénynek és a szomjazónak, ha nem te, Uram? Te meghallgatod őket. Mert ki olyan jóságos és emberszerető, mint te? Örvendeztesd meg a szegény lelkét és tárd ki irgalmasan karodat.”). Maga Jézus is találkozott velük, boldognak mondja őket (Mt 5,3), s nekik hirdeti az evang-ot (11,5). Még az írástudók között is talált olyanokat, akik „nincsenek messze az Isten országától” (Mk 12,34). - A ~ban a hittagadás, a vallási közömbösség és az erkölcstelenség sokkal ritkább jelenség, mint más mozgalmakban. A föltámadásba vetett hittel és a felebaráti szeretet aranyszabályaival a kerség előfutára lett. A ~ egyik ága volt az →esszénusok szektája. **

BL:896.