járás: szoros értelemben →mozgás, emberi tevékenység, mely jellemző az emberre, s bizonyos fokig kifejezi őt. Átvitt értelemben életmód, életvitel. - 1. A Szentírásban az átvitt értelmű használatának van szerepe, amennyiben a ~ etikai tartalmat hordoz (vö. Ter 5,22; 17,1). A kinyilatkoztatásban hívő ember egész magatartására utal, aki Isten rendelkezéseihez (Zsolt 1) v. más erkölcsi szempontokhoz igazodik, pl. félelemben, homályban, sötétségben v. világosságban jár (23,4; Iz 9,1; 50,10; 59,9; Ez 28,14; Jn 8,12; 1Jn 1,6; Jel 21,24). Aki hisz, az Isten útján, az ő színe előtt jár, ezért kéri Istent, mutassa meg neki →útjait, tanítsa meg útjaira (Kiv 18,20; Zsolt 32,8; Jer 6,16; vö. Ef 4,1; Kol 1,10; Fil 1,27). Izr. számára ez a törv. megtartását jelenti (MTörv 5,31; 1Kir 8,61; Jer 7,23; Zak 3,7; Zsolt 119,3). Az ezzel ellenkező magatartás a bűn útján ~ (1Kir 15,34; vö. 2Kir 13,6). - Az ÚSz-ben Pál ap. adott a ker. életvitelhez útbaigazításokat (1Tesz 4,1; 2Tesz 3,6). A Róm 8,4.12; 2Kor 10,2-4; Gal 5,16.25 ezt mint lelki magatartást, lélek szerinti életet szembeállítja a test szerinti élettel. A ker. életvitel legfőbb példaképe és mértéke maga Jézus Krisztus (1Jn 2,6). - 2. A ~ alkalmas az emberi benső, a lélek kifejezésére. Ugyanolyan jel szerepe van, mint a →táncnak. A személy ~ából nyugalomra, belső békére v. hajszoltságra, kapkodásra, fegyelmezettségre v. lazaságra egyaránt következtetni lehet. Mást fejez ki a katonaság v. egy katonazenekar ~a, mást egy körmenet, zarándokcsoport tagjainak ~a, és mást a rendezetlen tömeg mozgása. A ~ e jel-szerepe minden kultuszban érvényesült. Az uralkodói jelvények (főként a fejen hordozott, olykor igen súlyos és nagy koronák, díszek) nemcsak a hatalom tulajdonosának megjelölésére szolgáltak, hanem egyenes, méltóságteljes tartásra, és ezzel ~ra is késztették viselőjüket. Nem üres, tartalom nélküli szokásrend volt ez. Ünnepélyességének mindenki előtt ismert tartalma volt: a hatalom birtokosa azt a természetfölötti világot képviselte, ahonnan a hatalma származott; személye, közösséggel kapcsolatos megnyilvánulásai arra az erőre irányították a figyelmet, amely erő a tömegből rendezett közösséget képes alkotni. - A ~nak e rendeltetését idővel csak a művészetek és a templomi közösség →liturgiája őrizte meg. A tp-ban való ~ nyugalmának, ünnepélyes összeszedettségének forrása változatlanul a mennyei lit. szépségéből való részesedés. **

BL:798.