🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > J > józanság
következő 🡲

józanság: 1. gondolkodási mód. - 2. →erény, mely képessé tesz arra, hogy a világról és önmagunkról helyes és objektív képet alkossunk, és gondolkodásmódunkat, magatartásunkat ehhez szabjuk. Társerénye az →alázat, mellyel kölcsönösen erősítik egymást. A ~ a kiegyensúlyozottság és az →önuralom alapja. - 3. a →részegséggel ellentétes állapot. - A Szentírásban a részegség kerülése az ÓSz-ben etikai követelmény: nyomasztó teher, elítélt állapot (Iz 5,11), a bálványimádás kísérőjelensége (Ám 2,8) és képe (Oz 4,11). Aki egészen Istennek szenteli magát (→nazír), annak teljesen tartózkodnia kell a szeszes italoktól (Szám 6,3). A ~ a bölcs ember lényegéhez tartozik (Bölcs 8,7). - Az ÚSz hasonló értelemben tekinti a ~ot. Föltétele a bűn elleni küzdelemnek (1Kor 15,34), elengedhetetlen a Sátán elleni harcban (1Pt 5,8), a világosság gyermekeihez illő magatartás (1Tesz 5,5). A részegség könnyelműséghez vezet, nem képes a Lélek befogadására (Ef 5,18), különösen a vezetőknek kell kerülniük (1Tim 3,2). **

BL:887.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.