🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > Kattaró
következő 🡲

Kattaró (délszláv Kotor, ol. Cattaro): város a Kattarói-öböl belső részén, a Lovcsen-hegy (1749 m) lábánál. - Gör. telepesek alapították, a róm. birod. idején Arcuvium. A népvándorlás korában elpusztult. A 9. sz-tól a bizánci birod-ban Decaterium, ppi székhely. A 1186-1358: a szerbek uralták, a →zárai békétől (1358) Mo-hoz tartozott, 1395-1420: önálló város, 1420-1787: Velence birtoka, számos török ostromot visszavertek. 1797. X. 18-1918. X: a campoformiói békétől Dalmácia részeként 1807-14: fr. birtok, majd osztrák örökös tartomány. 1900 k. 5500 (horvát, motenegrói, olasz és szerb) lakosa volt. 1918. XI: a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (1929: Jugoszlávia), 1992: a jug. Montenegro közt. városa. - A román stílusú 3 hajós Szt Trifon-baz. a 12. sz: épült, a 17. sz: újraépítették. A szentélyben Francesco da Ponte (Veronese-festőisk.) Keresztrefeszítés és Napkeleti kir-ok oltárképe. Itt temették el díszes síremlékben Bisonti pp-öt (16. sz.). A 14. sz: épült a Szt Mihály-tp. s a városkapu melletti Szt Lukács-tp., a ferences Szt Klára-tp. és rház. ~ az Osztrák-M. Monarhia korában jelentős hadikikötő volt. H.Lá.

Engel, Karl: Geschichte des Freistadtes Ragusa. Wien, 1807. - Fejér György: Dalmatia cum Hungaria nexus. Buda, 1834. - Századok 1888:197. (Pauler Gyula: Horváto. és Dalmácia elfoglalásáról) - OMMI VIII.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.