Kempis Tamás, Hemerken, Malleolus, B., OSA (Kempen, Krefeld mellett, Rajnavidék, 1379/80.-Agnetenbergi kolostor, Zwolle mellett, 1471. júl. 25.): pap, lelki író, a →devotio moderna legismertebb alakja. - Kézműves családban született. 12 éves korától Deventerben Johann Boome isk-jában tanult. Mestere a szentéletű Florentius →Radewijn knk. volt, kinek házában 1398: 20 „testvérrel” élt a Közös Élet Testvérei (→hieronimiták) között. 1399: belépett az agnetenbergi ágostonos ktorba (ahol a bátyja volt a perjel). A kódexmásoló műhelyben dolgozott. 1406: fogadalmat tett, 1414: pappá szent. 1425-48: szubprior, közben gondnok és novic-mester. 1429-32: a ktornak Ludingakerkbe (Németalföld) kellett menekülnie. - Lelkiségének meghatározója Isten és a lélek kapcsolata. A →német misztika „Isten a minden, az ember a semmi” gondolatát a metafizika szintjéről az erkölcsi-egzisztenciális szintre vitte át. Képekben gazdag, állandóan a Szentírásra utaló nyelvében az ősi egyh. hagyomány visszhangzik. Ima- és elmélkedési módszere a →karthauziak lelkiségéhez kapcsolódik. - Legnagyobb hatású műve az Imitatio Christi (→Krisztus követése). A devotio moderna első képviselőiről írt életrajzai (Viten) épületes célzatú munka. Versei a 110 cantica c. köt-ben. Egyéb művei: Epistulae, Orationes, Meditationes, Sermones, Tractatus. - Isten felé. Bp., 1947. - Öm: I-VII. köt. Kiad. M. J. Pohl. Freiburg, 1902-22. **

~ kalendárium 1923-ra. Jaschik Á. terve szerint Galambos M. kezeírásával. Bp., 1922. - KL III:19. - Schütz III:249. - LThK X:144.