🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > Kodály
következő 🡲

Kodály Zoltán (Kecskemét, 1882. dec. 16.-Bp., 1967. márc. 6.): zeneszerző, tudós, nevelő. -

1. Élete. Apja, K. Frigyes MÁV-tisztviselő (1883: Szob, 1884: Galánta, majd Nagyszombat állomásfőnöke) és anyja, Jalovetzky Paulina egyaránt lelkes zenekedvelők voltak. ~ a nagyszombati érs. főgimn-ban tanult, közben csaknem teljesen a saját erejéből megtanult hegedülni, gordonkázni és zongorázni. Részt vett az isk. énekkarban, zkarban, kamaraegyüttesekben. Zeneirod. és technikai ismereteit szinte minden irányítás nélkül, a szegyh. kottatár partitúráiból sajátította el, tanulmányozta a megjelent népdalgyűjt-eket. 1900: az Eötvös Collegium tagjaként a bpi Pázmány Péter Tudegy. m-ném. szakos hallg-ja, a Zeneakad-n Hans Koessler zeneszerzés növendéke, 1904: zeneszerzői, 1905: m-ném. szakos tanári okl-et szerzett, 1906: bölcsész dr. A magyar népdal strófaszerkezete c. dissz-ját a korábbi népdalkiadványok és Vikár Béla fonogram-gyűjteményének elemzése, s főként 1905 nyarán megkezdett saját népdalgyűjtő útjainak tapasztalatai alapján írta. 1905. III: e munkája révén ismerkedett meg és kötött életre szóló szövetséget Bartók Bélával. 1906. XII: Berlinbe, onnan 1907. IV: Párizsba ment tanulmányútra. 1907 őszén a Zeneakad. zeneelmélet, 1908: zeneszerzés tanára. VIII. 3: házasságot kötött Sándor (Schlesinger) Emmával, aki maga is tehetséges komponista, zongorista és műfordító volt. - 1911: ~ Bartókkal modern művek előadására megalapította a rövid életű Új Magyar Zeneegyes-et. A Kisfaludy Társasághoz 1913: szintén együtt benyújtott Új egyetemes népdalgyűjtemény tervezete nem valósulhatott meg. Az I. vh. miatt nagyrészt saját költségükön folytatott gyűjtőútjaik is egyre nehezebbé, majd lehetetlenné váltak, ~ folytatta az anyag rendszerezését, és komponált. 1917-19: a Nyugatban és a Pesti Naplóban jelentek meg a népzene jelentőségét méltató tárcái és Bartók-elemzései, melyekben lefektette a Bartók-esztétika alapjait. 1917-25: bpi, bécsi, párizsi, New York-i, torinói folyóiratokban közölt kritikákat. 1918. XI: a főisk. rangra emelt Zeneakad. alig-ja. A Tanácsközt. idején Bartókkal és Dohnányival részt vett a Reinitz Béla szervezte zenei direktórium munkájában. Emiatt a Tanácsközt. bukása után meghurcolták, 2 é. nem taníthatott. - Elszigeteltségéből 1921: a bécsi Universal kiadóval kötött szerződése és 1923: a Bp. egyesítésének 50. évford-jára rendelt Psalmus Hungaricus sikere emelte ki. A művet 1923. XI. 19: Dohnányi mutatta be, első külf. előadását 1926. VI. 18: Volkmar Andreae vezényelte. Újraindulását a Háry János daljáték (Bp., 1926. X. 16.) és a belőle készült 6 tételes szvit (Barcelona, 1927. III. 24.) világszerte segítette. Toscanini, Mengelberg, Ansermet, Furtwängler elsők közt tűzte műsorára új alkotásait. Az 1927. IV-i amsterdami koncerttel kezdve ~ maga is föllépett saját művei dirigenseként; ugyanebben az évben Cambridge-ben és Londonban vezényelte a Psalmust. - 1927: több új számmal egészítette ki a Háryt. Operaméretű népballadája, az 1924-32: készült Székely fonó az 1932. IV. 24-i bpi bemutató után 1933. I. 14: a milánói Scalában is színre került. - 1924-32: Magyar népzene c-mel 10 füzetben 57 népdal és -ballada földolgozását adta közre énekhangra zongorakísérettel (1964: a 11. füz. 5 dalával egészítette ki). Marosszéki táncok c. kompozícióját 1927: zongorára, 1930: zenekarra írta. A bpi Filharmóniai Társ. fönnállásának 80. évford-jára készült 1933: a Galántai táncok, Buda töröktől való visszafoglalásának 250. évford-jára 1936: a Budavári Te Deum, az amsterdami Concertgebouw 50 é. jubileumára 1939: a Fölszállott a páva c. zenekari variációsorozat, a Chicagói Filharmonikusok alapításának 50. évford-jára 1940: a Concerto. E két utóbbi mű már a londoni Boosey & Hawkes cégnél jelent meg, mivel bécsi kapcsolatait Ausztria 1938-as hitleri megszállása után ~ megszakította (elsők között tiltakozott a faji megkülönböztetést kimondó m. törv-javaslat ellen). - 1925-től fokozott gonddal fordult az ifj. zenei nevelése felé, kórusokat, ének- és olvasógyakorlatokat írt számukra, egynemű és vegyeskaraival megújította a kórusmozgalmat. A népdal elismertetése érdekében (melynek jövőépítő szerepet is tulajdonított) és az egységes zenekultúra megteremtéséért tudományszervező és ismeretterjesztő munkát végzett. Előadásokat tartott, vezényelt, cikkeket írt, harcot indított a zenei analfabetizmus és félműveltség ellen, amibe karnagyként, tanárként, kiadóként tanítványait is bevonta. A 30-as évek elején hivatalos támogatás nélkül, sőt a sajtó támadásai ellenére is országossá vált az amatőr ifj. kórusok mozgalma, az Éneklő Ifjúság, s a 40-es évek elején gyökeres reform indulhatott az ált. isk. énekokt-ban. Munkatársaival 1943-44: Isk. Énekgyűjt-t, 1944-48: énektankv-eket szerk. Megteremtette és nemzetk. rangra emelte a korszerű m. zenetud-t, külf-ön új lendületet adott a nemzetk. népzenekutatásnak. Jelentős volt munkássága a néprajz, zenetört., zeneesztétika, zenekritika, irodtört., nyelvészet és nyelvművelés ter-én. A nyelv és a kiejtés romlása ellen 1939-től a bpi egy-en kiejtési versenyek indításával, a MTA-n 1943-tól a Nyelvművelő Biz-ban küzdött. - 1940 őszén létrehozta (haláláig vez.) a MTA Népzenekutató Csop-ját, mely az összegyűlt népdalkincset rendezte sajtó alá. Ettől kezdve a Zeneakad-n már csak népzenét tanított (nyugalomba vonulása után is). 1942-t a M. Dalosszöv. ~-évnek nyilvánította. -

A II. vh. idején tiltakozásul több forr. hatású Petőfi-kórust írt. Mentette az üldözötteket, később zsidó feleségével maga is egy bpi ktor pincéjébe menekült. 1945. II. 11: ~ Missa brevisének óvóhelyen befejezett vegyeskar-zkari változata volt a bpi Operaház ruhatárában a háború utáni első bemutató, zenekar helyett harmónium-kísérettel. - A bpi Áll. Operaház 1948. III. 15: bemutatta Balázs Béla szövegére írt daljátékát, a Cinka Pannát, a M. Áll. Népi Együttes 1951: a Kállai kettős c. vegyeskar-zenekari kompozícióját. - A háború után nemzgyűl. képviselő, 1945-46: a Zeneműv. Főisk. ig-tanácsának eln., 1945-49: a M. Műv. Tanács és a Zeneművészek Szabad Szervezetének eln. A MTA 1943: l., 1945: r., 1946: tb. tagja, 1946-49: eln. - 1946. IX-1947. VI: Angliában, az USA-ban és a SZU-ban, 1948-49: Ny-Eu-ban vezényelte műveit, 1966-ig évente többször hosszú külf. előadókörutakat tett. - A kommunista rendszer fölkérte ~t, hogy írjon az →Isten, áldd meg a magyart helyett új, nem vallásos jellegű nemzeti himnuszt. ~ ezt elutasította. 1951-től a művelődési kormányzat támogatásával megkezdődött a Bartókkal 1913: tervbe vett Magyar Népzene Tára kiadása (~ haláláig 5 köt. jelent meg). Első feleségének halála (1958. XI. 22.) után 1959. XII. 18: feleségül vette Péczely Saroltát. 1967-ig Mo-on 120 ált. isk-ban vezették be a ~ elvei szerinti mindennapos énekoktatást. - 1942, 1947, 1952, 1962: kormánykitüntetést, 1948, 1952, 1957: Kossuth-, 1965: Herder-díjat kapott. A zenei folyóiratok 1942: különszámot, a M. Néprajzi Társ. 1942, az MTA 1952, 1957, 1962: emlékkv-et adtak ki tiszt-ére. Díszdoktorrá avatták 1957: Bpen, 1960: Oxfordban, 1964: K-Berlinben, 1966: Torontóban. 1957: a Belga Tud. Akad., 1963: a moszkvai Csajkovszkij Konzervatórium és az Amerikai Műv-ek és Tud-ok Akad-ja tb. tagja, 1961: a Nemzetk. Népzenei Tanács (IFMC) eln., 1964: a Nemzetk. Zeneped. Társ. (ISME) díszeln. - Utolsó nagy művei, a Zrínyi szózata (1955), a Szimfónia (1961), a Mohács (1965), a Laudes organi (1966), alkotóerejét töretlennek mutatják. - ~ dallamával énekeljük az →Éneklő Egyház 15, 199, 288. sz. énekét.

2. Zeneszerzői pályája hét évtizedet fog át. Ifjúkori művei a bécsi klasszikusok szellemében fogantak (1900 előtt), ill. a ném. romantikus mesterek, főként Brahms hatásáról tanúskodnak (1904-ig). Az Este c. vkar (1904) és az Adagio (heg., zg., 1905) után fogott hozzá a népdalgyűjtés-rendszerezés munkájához, s ismerkedett meg Debussy műveivel. Mindkét élmény döntően hatott egyéni stílusának kialakulására. Művészi világa később Bach, Palestrina, a gregoriánum egyes sajátosságainak s a magyar verbunkos zene elemeinek átlényegítésével és beolvasztásával gazdagodott, de sohasem vált eklektikussá. Szintézist teremtő ereje s a magyar népdalhang mindvégig megőrzött uralkodó szerepe megóvta ettől. - Az alkotópálya mindössze egyszer szakadt meg: 1921-22: nem írt új művet. E cezúra úgy osztja ketté az életművet, hogy első felében a lírai, másodikban a drámai elemek uralkodnak. Epikus hajlama viszont mindkettőben érvényesül. ~ vokális ihletű komponista, a dallam mindvégig elsődleges számára. - Jelképes, ahogyan ezt pályája kezdetén és végén is megvallja: az Énekszó dalciklusát jelöli op. 1-gyel, s egyik utolsó írásában kijelenti: „Mechanizálódó korunk olyan úton halad, melynek végén az ember géppé válik. Ettől csak az ének szelleme véd meg.” (Előszó a Zenei nevelés Mo-on c. kötethez, 1966.) - Életművének java részét kórusai alkotják. Mintegy félszáz gyermekkarát (Villő, Pünkösdölő, Lengyel László stb.) a szigorú formai fegyelem, világos szerkesztés, variációs elvű építkezés, a szólamok egyenrangúsága és énekelhetősége jellemzi. Többségük népdalfeldolgozás, kisebb részük eredeti mű, stílusban, hangban azonban a két csoport egységes. Ugyanez áll a férfi-, női- és vegyeskarokra is. Utóbbiak közül kiemelkedik az Öregek, az Akik mindig elkésnek, a Norvég leányok és a Jézus és a kufárok. Ez a nagyszabású motetta ~ a cappella művészetének betetőzése, a 20. sz. énekkari irodalmának kimagasló remeke. - Szimfonikus alkotásai között a legnépszerűbb, a Galántai táncok a 18. sz. végén felvirágzott verbunkos-irodalomból meríti anyagát. A Páva zenekari variáció-sorozat témája a magyar népzene legősibb, keleti eredetű rétegéből való. - A teljes életmű kettős csúcsa a 2 oratorikus mű, a Psalmus Hungaricus és a Budavári Te Deum. Népdalnak nyoma sincs bennük. Mindkettőben (főként az utóbbiban) sok Ny-eu. műzenei elem mutatható ki: gregorián dallamfordulatok, reneszánsz jellegű plagális harmonizálásmód, palestrinás kóruskezelés, bachi polifónia, a hangrendszerek közül a pentatóniától legtávolabb eső egészhangúság (valamint a kettő közt álló, Bárdos Lajos által fölismert „heptatonia secunda”), mégis mindkét mű a magyar népzene szellemét sugározza. - ~ tehát nem forradalmi újító, inkább megőrző-összegező művész. Stílusa azonban, amit az ősi, egyszólamú, K-i származású népzenei hagyományból és az új, gazdagon harmonizált, Ny-eu. műzene vívmányaiból teremtett, homogén és eredeti. -

3. Pedagógiai munkássága és hatása: →Kodály-módszer. -

4. Fm (a szövegben említetteken kívül): a) szóló- és kamaraművek: 1908-09: 1. vonósnégyes, op. 2. - 1905-09: Zongoramuzsika, op. 3. (rev. Kilenc zongoradarab) - 1909-10: Szonáta gordonkára és zongorára, op. 4. - 1914: Duó hegedűre és gordonkára, op. 7. - 1916-18: Szonáta gordonkára, op. 8. - 1919-20: Szerenád 2 hegedűre és brácsára, op. 12. - 1931: Preludium orgonára (eredetileg a Pange linguához) - 1940-42: Csendes mise orgonára (rev. Organoedia, 1966) -

b) zenekari: 1906: Nyári este (rev. 1929) - 1917: M. rondó (Régi m. katonadalok c-mel is) - 1925: Balettzene (eredetileg Sárkánytánc a Háry Jánosból) - 1927: Színházi nyitány (eredetileg a Háry Jánoshoz, rev. 1932) - 1948-53: Minuetto serio (eredetileg a Cinka Pannához) -

c) dalok: 1907-09: Énekszó, op. 1. - 1912-16: Megkésett melódiák. op. 6. - 1913-16: Két ének, op. 5. - 1915-18: Öt dal, op. 9. - 1918-23: Három ének, op. 14. - 1943: Adventi ének (org-val) - 1947: Jézus és a gyermekek (gyermekhang, org.) -

d) kórusok: 1. a cappella művek: Gyermek- és női karok; Férfi karok; Vegyes karok (1-3. köt., számos kiad.) Bp. - 2. Hangszerkíséretes művek: 1928: 5 Tantum ergo (gyermekkar., org.) - 1929: Pange lingua (gyermek- v. vkar, org.) - 1935: Karácsonyi pásztortánc (gyermekkar, furulya) - 1938: Ének Szt István kir-hoz (egynemű kar, org.) - 1947: A 114. genfi zsolt. (vkar, org.) - 1966: Magyar mise (unisono, org.).

5. Főbb írásai: A zene mindenkié. Szerk. Szőllősy A. S.a.r. Martos V. Bp., 1954. - Visszatekintés. 1-2. köt. Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok. S.a.r., jegyz. Bónis Ferenc (Magyar Zenetudomány 5-6) Uo., 1964. (2. bőv. kiad. Uo., 1974); 3. köt. Uo., 1989. - The Selected Writings of Z. K. Ford. Halápy L. és F. Macnicol. Uo., 1974. (ném. Wege zur Musik. Ausgewählte Schriften und Reden. Szerk. Bónis F. Ford. Engl G. Uo., 1983) - Külön köt-ben megj. főbb művek: Erdélyi magyarság. Népdalok. Belső címlapon: Erdélyi magyar népdalok. Bartók Bélával, Bp., 1923. - A magyar népzene. Uo., 1937. (2. bőv. kiad. 1943, 3. bőv. kiad. Vargyas L. példatárával 1952; 1981; ném. 1956, ang. 1960, or. 1960; a 12. jav. és kieg. kiad. a Visszatekintés 3. köt-ében) - Arany János népdalgyűjteménye. Gyulai Ágosttal. Uo., 1952. - ~ hátrahagyott írásai. Szerk. Vargyas Lajos. I. Közélet, vallomások, zeneélet. Bp., 1989; II. Magyar zene, m. nyelv, m. vers. Uo., 1993. Eősze László

Molnár Antal: ~. Bp., 1936. - Szőllősy András: K. művészete. Uo., 1943. - Eősze László: ~ élete és munkássága. Uo., 1956. (ang. Bp-London, 1962; bőv. ném. Bp-Bonn, 1964) - Young, Percy M.: Z. K. A Hungarian Musician. London, 1964. - Eősze László: ~ élete képekben és dokumentumokban. Bp., 1971. (3. bőv. kiad. 1982) - Lendvai Ernő: Bartók és K. harmóniavilága. Uo., 1975. - Eősze László: ~ életének krónikája. Uo., 1977. - Breuer János: Bartók és K. Tanulm-ok századunk m. zenetört-éhez. Uo., 1978. - Így láttuk K-t. Szerk. Bónis Ferenc. Uo., 1979. (3. bőv. kiad. Uo., 1994) - Breuer János: K. kalauz. Uo., (1982) - ~ levelei. Szerk. Legány Dezső. Uo., 1982. - Brockhaus II:311. - Bereczky János-Domokos Mária-Olsvai Imre-Paksa Katalin-Szalai Olga: K. népdalfeldolgozásainak dallam- és szövegforrásai. Bp., 1984. - Szabolcsi Bence: K-ról és Bartókról. (Sz. B. művei 5. köt.) Szerk. Bónis Ferenc. Uo., 1987. - Bónis Ferenc: Hódolat Bartóknak és K-nak. Uo., (1992) - K. emlékkv. 1997. Szerk. Bónis Ferenc. Uo., 1997. - Eősze László: Örökségünk K. Vál. tanulm-ok. Uo., 2000.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.