Kopernikusz, Mikolaj, Kopernik (Torun, Lengyo., 1473. febr. 19.-Frauenburg, Lengyel-Poroszo., 1543. máj. 24.): csillagász, a heliocentrikus világkép kidolgozója (→kozmológia). - Apja tehetős kereskedő volt. ~ tanulmányait Torunban, majd szülei korai halála után pp. nagybátyja irányításával a włocławeki káptalani isk-ban végezte. 1491: a krakkói, 1496: a bolognai egy. hallg-ja, ahol kánonjogot és Dominicus Maria Novaránál csillagászatot tanult. 1501-től Padovában orvosi tanulm-okat folytatott, Ferrarában kánonjogi dr. Végleg hazatért Lengyo-ba, ahol időközben másik nagybátyjától, Lucas Weisselrod ermlandi pp-től (1489-1512) knk. címet kapott, bár pappá nem szentelték. Részt vett a szegyh. liturgiájában és orvosi tevékenységet folytatott, főleg az egyháziak és a nincstelenek körében. Nagybátyja mellett személyi titkár, egy ideig jószágkormányzó is. Egységesítette a tartomány súly- és mértékrendszerét, 1519: közg. értekezést írt a tartományi pénzreformról, és táblázatot állított össze a kenyér- és gabona-árak összefüggéséről. 1520: a →Német Lovagrend támadásakor sikeresen irányította Ermland tart. védelmét. - Igazi életműve a heliocentrikus, Nap-középpontú világkép kidolgozása volt. Itáliai tanulmányai alatt kezdett foglalkozni a bolygómozgások kérdésével. Eredetileg a ptolemaioszi elméletbe beépített, a platóni-arisztotelészi felfogás ideális egyenletes körmozgásának ellentmondó elemeket (főleg az ekvánsokat, a deferensek excentrikusan elhelyezkedő középpontjait) kívánta kiküszöbölni. Vsz. ókori szerzők, elsősorban Arisztarkhosz művei hatására, v. talán egyes kk. gondolkodók szórványos felvetései alapján gondolta, hogy egyszerűbb és tökéletesebb képet lehet kialakítani, ha a Napot tételezi fel a Világegyetem mozdulatlan középpontjának, és körülötte keringőknek a bolygókat, köztük a saját tengelye körül is forgó Földet. Az arisztotelészi-ptolemaioszi természetkép iránt az újkor kezdetén erősödő kételyek miatt a gondolat már szinte a levegőben volt. ~ érdeme, hogy ötletét egységes rendszerré dolgozta ki (→fizika), a kor akkori szintjéhez képest jelentős mat. ismeretek alkalmazásával. Azonban új, pontos mérések nem álltak rendelkezésére, csak az elődök (zömmel Ptolemaiosz) adataira hagyatkozhatott: nem tudhatott a bolygók mozgásának számos lényeges eleméről; főleg a pályák ellipszis alakjának ismerete hiányzott. Részben emiatt, részben mert újplatonikus szemléletéből fakadóan ragaszkodott a körpályákhoz, rákényszerült a szférák, sőt a deferensek és a többi ptolemaioszi fogalom alkalmazására, ha összhangban akart maradni az észlelt bolygómozgásokkal.

- Elmélete fokozatosan érlelődött. Első e témával kapcsolatos művét, a Commentariolust, már Lengyo-ba való visszatérése után, talán 1507: írta. E mű kéziratban és inkább csak szakmai körökben terjedt, mégis elég közismertté vált. ~ húzódozott munkái publikálásától, noha sokan biztatták erre. Vonakodásának oka az lehetett, hogy maga is tudta: nem áll rendelkezésére elegendő kísérleti bizonyíték elmélete megokolására, új csillagászati adatok híján kialakított elmélete az adott formában kétséges, uakkor a tud. közvélemény nagyrészt a hagyományos ptolemaioszi világkép alapján áll. Tisztában lehetett vele, hogy az új fölvetés heves viták kiváltója lesz. Barátja, Tiedemann Giese (1549-50: ermlandi pp.) ismételten felhívta ~ figyelmét, hogy az emberiség és a tud. iránti erkölcsi kötelessége nyilvánosságra hozni elméletét. Felfedezései közzétételére kérte őt 1536: Nikolaus von Schönberg kuriális bíb., annak hatására, hogy az új világkép híre a pápai udvarban is érdeklődést és elismerést váltott ki. Végül Georg Joachim von Lauchen (írói nevén Rheticus), a kalandos természetű wittenbergi mat. prof. járt sikerrel, miután 1539: eljuttatta ~nak munkájához segítségül Ptolemaiosz eredeti munkájának egy friss kiadását és Regiomontanus trigonometriai művét. Személyesen kereste fel ~t, és felhasználva Giese pp. támogatását is, megszerezte engedélyét az akkor már régebben nagyrészt készen álló műve, a De revolutionibus orbium coelestium kivonatos ismertetésére, amit a szerző talán kísérleti léggömbnek szánt. Az ismertetést Rheticus egy levél formájában készítette el, amelyet volt tanárának, Johann Schöner prof-nak írt, aki azt Narratio prima (Danzig, 1540) c. kinyomatta. ~ fő művének trigonometriai részeit 1542: Johann Luft nyomtatta ki Wittenbergben, ugyancsak Rheticus felügyelete alatt, De lateribus et angulus triangulorum címen. Ezután már kikerülhetetlen volt magának a De revolutionibusnak a megjelentetése. ~ előszót írt hozzá, művét III. Pál p-nak (ur. 1534-49) ajánlotta, és csatolta hozzá Schönberg bíb. levelét. Rheticus azonban, újabb prof. kinevezése miatt, a kiadvány gondozásának ügyét továbbadta Andreas →Osiander lutheránus teológusnak. ~ előszavát (amelyben a régi világképet mat. hibákra vezette vissza és a tud. jogait hangsúlyozta) Osiander egy saját maga által írt szövegre cserélte, amelyben az új elméletet mat. hipotézisnek minősítette. Ez ugyan durva beavatkozás volt (máig sem biztos, tudott-e ~ a cseréről), de kétségtelen, hogy bizonyítékok híján az elmélet akkor még valóban csak felvetésnek volt tekinthető. ~ a kinyomtatott művet pár órával halála előtt vehette kézbe. -

A várt viharok helyett a heliocentrikus világkép eszméje lassan terjedt szakmai és egyh. körökben egyaránt. Teol. viták miatt a De revolutionibus csak közel egy évszázad múlva, →Galilei idején 1616: került indexre, de 1620: ismét engedélyezték terjesztését oly módon, hogy szövegében a heliocentrikus elméletet biztos ténynek minősítő 9 mondatot hipotézis értelműre változtatták; az eredeti szöveg csak 1758: került ki a tilalmazott kv-ek közül. - ~ művének alapeszméje a 17. sz: nyert döntő bizonyítékot →Kepler csillagászati felfedezései és →Newton gravitációs elmélete révén. ~ habozása a megjelentetést illetően nem volt teljesen indokolatlan. A heliocentrikus elmélet kimunkálása és közreadása igen bátor tett volt, de egyáltalán nem a kérdés iránt annak idején jóindulattal érdeklődő egyh. hatóságok, hanem az akkori tud. életben általánosan megrögződött, évezredes arisztotelészi-ptolemaioszi felfogás miatt. A szférák és a többi ókori fogalom beépítése miatt elmélete nem is eredeti formájában diadalmaskodott: az alapötlet volt az, ami a sokat emlegetett ~i fordulatot okozta. A felvetése által elindított vizsgálódások az arisztotelészi természetfil. kiszorulását, a fiz. és a csillagászat hatalmas fejlődését, a mechanika egységes rendszerének létrejöttét eredményezték a következő évszázadok folyamán.  N.D.

NCE IV:304. - Simonyi 1978:150. - Gazda-Marik 1986:26. - Koestler Arthur: Alvajárók. Bp., 1996:293.