Krisztina, Bolsénai, Szt (291 k.-303 k.): gyermekvértanú. - A ker-eket üldöző Urbanus leánya. Sok ker. fogollyal találkozott, s legendája szerint már 10 évesen ker. lett. Összetörte apja arany- és ezüstbálványait, aki ezért megkínozta és börtönbe zárta; Diocletianus cs. (ur. 284-305) idején agyonnyilazták. Tetemét a hívők Palermóba szállították, ahol a város és a vidék védősztje. A hajósok, útépítők is védősztjüknek tekintik. Ü: júl. 24. - Ünnepét a kk. m. misekv-ek számon tartották. Képe Bártfa (1460, 1485), Malompatak (1515) szárnyasoltárain. Ereklyéit a nagyszombati klarisszák őrizték. A tiszt-ére sztelt néhány tp. elsősorban a kegyúr felesége, leánya névadó patrónájának szólt: Nádaska (1766, Bódvaszilas leányegyh.), Ernőháza (1888). Hasonló eredetű Felsősegesd ferences tp-ának ~-oltára is, 1779: Festetics Lajos alapítása. ~ kedvelt m. női keresztnév. A budai Krisztinaváros Mária Terézia leányának, Krisztina főhgnőnek, Albert mo-i helytartó feleségének emlékezetét őrzi. Szobra állt Nep. Szt János társaságában a későbbi Horváth-kert táján, 1837: az Ördögárok áradásakor pusztult el. Egyetlen e naphoz fűződő néphagyományt ismerünk, ez is kalendáriumi jellegű. A szegedi tanyákon a névünnep táján támadó homokviharoknak krisztinaszél a neve. →Krisztina-legenda **

Schütz III:105. - BS IV:330. - Bálint II:76.

Krisztina, Pizzanói   →Pizzanói Krisztina