Kána (héb. 'nádszál'): 1. bibliai földrajzi név. - Az ÓSz-ben helység Áser törzsi birtokán (Józs 19,28) Tírusztól 12 km-re D-K-re; patak, melynek völgye határ Efraim és Manassze birtoka között (Józs 16,8; 17,9). 1995: Vádi Kána. - Az ÚSz-ben galileai helység. 1980: Hirbet-Kána,'Kána romjai' ~ a Battof-síkság (Zebulon síksága) É-i peremén. Lakatlan romhalom, Názárettől É-ra, 14 km-re. A régészeti leletekre és a hagyomány adataira alapozva bizonyítható, hogy a →kánai menyegző (Jn 2,1), a kafarnaumi kir. tisztviselő fia meggyógyításának (4,46) színhelye és →Natanael szülővárosa (21,2). Az ásatások szerint a régi ~ egyedül álló, meredek dombra épült a Battof-síkságon. Az út a domb D-i oldalában halad felfelé, s először egy teraszt ér el, ahol egy ciszterna van. Utána, még mindig a domb oldalában, következik Hirbet-Kána. A legősibb település a dombtetőn volt. Már Kr. e. 1200 k. lakták, főleg a rómaiak korában éltek itt sokan. Később a házakat nem a dombtetőre, hanem a domb oldalába építették. - 2. egykori falu Budafoktól nyugatra, Kamaraerdő helyén (az ide telepített svábok Kanaer Wald, 'kánai erdő' elnevezéséből való a Kamaraerdő név). 1148 e. már, 1412: még létezett, majd szőlőtelepítés miatt fölszámolták. →kánai apátság **

BL:913.