🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > Kápota
következő 🡲

Kápota (Capăta, Bacău m., Moldva, Ro.): falu a Szeret és a Tázló közötti hegyekben, Onyest városától ÉK-re. - Gura Văii község része. R.k. lakosságát 1850: említik először, vsz. a 19. sz. közepén, mezőgazd. munkásnak jöttek a környező településekről. R.k. lakói: 1850: 55; 1858: 63; 1874: 62; 1898: 75 (magyar); 1992: 204 g.kel., 74 r.k., 26 egyéb vall., össz. 304 (a magyar nyelvet ismeri 40 [Tánczos]); 1998: 137. - Az 1870-es években csak egy kpnájuk volt, „melyben gyóntatok és áldozok oly nyomorult, hogy az Úr testét fejemen felyül emelni nem tudom” - írta 1877: →Petrás Ince János, aki 1884: építette az első tp-ot, harangot a →Szent László Társulat támogatásával szerzett bele. Mai, paticsfalú Szt Kereszt Felmagasztalása tp-át 1938: építették, 1996: új, nagyobb tp. alapjait szentelték, melynek 1999 nyarán csak a falai álltak. - 1851: Klézse, 1985: Külsőrekecsin, 1997: Borzest filiája. H.P.

Domokos 1979:1483. - Gabor 1995:65.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.