🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > Közép-Európa
következő 🡲

Közép-Európa: történeti-földrajzi, gazdasági, társadalomtudományi és fogalom, mely azt az európai területsávot foglalja magába, melynek országai az 1054. VII. 16-i egyházszakadástól az ortodox (bizánci) kereszténységgel voltak határosak: Lengyelország, Csehország, Magyarország és az osztrák tartományok. - 1916: Naumann Mitteleuropa c. művében No-ot, az Osztr-M. Monarchiát s a velük összefüggő peremvidéket tekintette ~nak. 1932: Giselher Wirsing még Fro. és a SZU közötti ter. K-i felét Zwischeneuropának nevezte, Milan Hodža tót pol. szerint a Visztula, Morva, Vág, a Duna középső folyása völgyén a balkáni Moraván és a Vardaron keresztül Thesszalonikiig(!) húzható meg határa. A ~ elnevezést hol csak a Duna völgyére korlátozták, hol kiterjesztették a Balti-tengertől a Fekete-tengerig a r.k. vallású népesség településéig. ~ elhelyezését mindig az azt említő nagyhatalom politikusai saját érdekeik s pol. céljaik szerint határozták meg. 1989 után, a SZU összeomlásakor az amerikai leegyszerűsítő fogalmi rendszerbe illeszthetően Közép-Kelet-Európa v. Kelet-Közép Európa elnevezéssel kiterjesztették az európai volt szovjet érdekövezetre, a béketáborra (nem ellentétpárja: Közép-Nyugat-Eu. v. Ny-Közép-Eu. stb., mert ilyen nincs), az egyes orsz-ok tört., gazd. stb. viszonyainak ismerete nélkül, s mivel ezen orsz-ok nagyhatalmakhoz szabadon alkalmazkodó sajtója az új kifejezéseket átvette, a ~ kifejezés konzervatívnak számít. 88

Naumann Frigyes: Középeurópa. Ford. Kircz Andorné. Bp., 1916. - Mai enciklopédia 1941:220.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.