🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > Kőhalom
következő 🡲

Kőhalom, Reps, v. Nagy-Küküllő vm. (Rupea, Ro.): 1. vár. A város fölötti hegyen a tatárdúlás (1241-42) után épült kir. várként. 1324: a kir. csapatok elfoglalták a lázadó szászoktól. 1421: törökök dúlták fel. 1600 e. a fejed. a szászoknak adta, akik tovább erősítették. A környék lakóinak menedéke lett. 1661: a törökök bevették. 1704: ellenállás nélkül a kurucok kezére került. A hatalmas, szabálytalan alaprajzú hegyi várnak jelentős romjai állnak. - 2. plébánia a v. erdélyi egyhm. küküllői főesp. ker-ében. Első lakói szász telepesek, a pléb-t nekik alapították. Lakói 1550 k. ev-ok lettek. 1762: alapították újra. Mai Szt Anna-tp-át 1808: építették. Anyanyelve 1880: m., ném. - Filiái 1917: Datk, Erked, Felsőtyukos, Garat, Homoród, Homoródbene, Kaca, Királyhalma, Kóbor, Kucsuláta, Lemnek, Longodár, Mátéfalva, Mese, Nagymuncsel, Oltbogát, Olthévíz, Olthidegkút, Pálos, Petek, Sövénység, Szászbuda, Szászfehéregyháza, Szászkeresztúr, Szásztyukos, Ugra, Zsiberk. - Plébánosai: ferencesek, majd 1965: Kádár Ferenc, 1970: Sánta István, 1975: Csiki Sándor, 1980: Sánta Antal, 1995: Mátyás Károly. Bá.B.-Sz.B.

1. Kiss 1987:124. - Varjú 1932:74. - 2. Gerecze II:519. - Schem. Trans. 1913:61. - Léstyán 2000. II:310.

Kőhalom   →Répcekőhalom

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.