kalangya (lat. gelima, ném. Mandel): magyar térfogatmérték. A →kepéhez hasonlóan a kévézett gabona tarlón rakott, táji sajátosságú halmaza. - Országos mérték. Első okleveles említése m-ul: 1560. A 16-19. sz: 13-40 kévés szélső-, 25-30 kévés középértékkel dívott. A 16-17. sz: Bereg, Borsod, Heves vm-ben 1 egri ~ 30 egri kéve volt. B.I.
Bogdán 1991.
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.