kalapács, pöröly (lat. malleus): beverésre, kovácsolásra használt nyeles, fa- vagy fémfejű kéziszerszám. - Az ÓSz-ben 2 héb. szó jelöli; a makkebet a kőfaragó (1Kir 6,7) és a fémműves, ill. a →kovács szerszáma (Jer 10,4; Iz 44,12), esetleg nomádok cövekverőfája volt (Bír 4,21); a pattist a kőfaragók (Jer 23,29), a kovácsok és a fémművesek (Sir 38,28; Iz 41,7) használták. - Átvitt értelemben a →sziklát törő ~ az Úr igéjének (Jer 23,29), az összetört ~ az elpusztult Babilonnak (50,23) a képe. - Azt, hogy a →Makkabeusok mellékneve a makkebetből származik, a legtöbben elfogadják, bár nincs rá kellő magyarázat. Az ásatások során kőből és bronzból való ~ok kerültek felszínre; biztos, hogy voltak fa~ok is, de ezek, mint a faeszközök általában, nem maradtak fenn. - Ikgr. A ~ Krisztus fegyverei, a →szenvedés eszközei között szerepel a szögekkel együtt. A →képrombolás-képeken az eretnekség, az →erények között az erősség és a türelem szimbóluma. Angyalok kezében az éberség (kopogtatás) jele (Óbuda, plébtp.). - Attrib: Jáel (Sziszerának szöget vert a fejébe ~csal), Szt Ampelles (kovács volt), Szt Borbála, Szt Eligius (az aranyművesek védősztje), Szt Julianna, a →négy megkoronázott vértanú, Szt Reinold. **

Kirschbaum II:211. - BL:911.