kaláka: a közös munka népszokása Erdélyben és a Dunától Keletre Magyarországon. A Bácskában móva, a Nagykunságban koceta a neve, de a segítség elnevezést is használják. - Falvakban a szomszédok, barátok v. rokonok nagyobb (v. sürgős) munkákban (→aratás, →cséplés, a gabona →szórása, fahordás, házépítés, kaszálás) segítették egymást. A ~ban résztvevő tag bármikor visszahívhatta a többieket. - A munkát →kalákaáldomással kezdték. A ~ közösségteremtő ereje az önkéntesség mellett a munkát kísérő és lezáró „szórakozásokban" (ének, mese, tánc) rejlik. A m. falvakkal határos nemzetiségi falvakban is elterjedt. Kraszna vm-ben népes ~kat rendeztek, mert evés-ivás mellett este táncoltak is. Ballán a házakat rendszerint ~ban építették, Perecsenben a kapálást s az aratást, Krasznamihályfalván (Közép-Szolnok vm.) a nők a →kender földolgozásának egyes részeit (dörzsölés, fonás) végezték közösen, befejeztével táncmulatságot is tartottak, kihasználván a nagy munkák végét a fiatalok ismerkedésére. Szénagyűjtéskor és hordáskor elmaradt a tánc. - Zilahon, Paniton stb. az aratás végeztével az aratóleányok koszorút fontak búzakalászokból, s azt hazaindulás előtt a legügyesebb legény fejére tették, dalolva vonultak végig a falun, ahol a kapukban vízzel várták őket, amit a koszorús legényre öntöttek. A ~t tartó gazda a résztvevőket vendégül látta vacsorára. - A tengerit ált. a ffiak morzsolták le, de legényes-lányos ~ volt az almahámozó, szilvapattogató (ízfőző), a tengerihántó, fonó és tollfosztó is. A nagy gyümölcstermő vidékek aszalás és lekvárfőzés végett tartott almahámozói őszvégi házimulatságai társasjátékkal és tánccal végződtek. Ált. késő este kezdték az asszonyok s leányok, a legények azonban hamar kiszimatolták, hol főznek lekvárt, s mókázva segítettek a leányoknak a kavarásban. A pihenők játszottak, a gazda szomszédaival borozgatott. - A ~t rendezőknek erkölcsi kötelessége volt a kapott munkáért a résztvevőknek a viszontszolgálat. A falvakban a ~ a teljesítmény szerinti rangsor kialakítója, hiszen a társas munkában a rosszul, lassan stb. dolgozót nem látták szívesen, ~ba a család legkülönb tagjait küldték („ne érje szó a ház elejét”). 88

Petri I:710. - Ethnográfia 1938. (Szendrey Ákos: A népi élet társas összejövetelei); 1966. (Janó Ákos: A társasmunkák és a kendermunkák társas jellege Szatmárban) - MNL II:713.