🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > kalám
következő 🡲

kalám: az →iszlám hittudománya. - 1. Jelentése. A ~ beszédet, beszélgetést, gondolatok szavakba öntését jelenti; ilm al-kalám az Istenről, Isten ügyéről vitatkozók beszéde, ill. Isten szavának sajátosságaival foglalkozó tudomány, mely a legkorábban került a muszlim teol. érdeklődésének előterébe. Így idővel minden teol. érvelést ~nak neveztek. A teológusokat mutakallimúnnak ('szónok, előadó') hívják. Ibn Haldún (†1406) szerint a ~ az a „tudomány, mely eszközt ad a kezünkbe, hogy a hittételeket észérvekkel bizonyítsuk, és visszautasítsuk a hitújítókat, akik a hit kérdésében eltérnek az ősök által követett tételektől és a hagyományok tisztelőitől. Ezeknek a hittételeknek igazi lényege Isten egyedülvalóságának megvallása.” E definíció jelzi a muszlim teol. alapjában véve defenzív és vitázó jellegét. - 2. Eredete és fejlődése. a) A kezdetek. A jellegzetesen iszlám tud-ok mind a →Koránban és annak hatásában gyökereznek. Az iszlám számára a Korán a legszorosabb értelemben véve Istentől származó, autonóm közlés. Már az első egzegetikai próbálkozásokban fölismerhető egy betűszerinti és egy racionalista irányzat. E kettősség általában jellemzi a muszlim gondolkodást, s különösképpen a ~ot. A teol. viták akkor kezdődtek, amikor a születő iszlám közösség kapcsolatba került nem-muszlimokkal. A kalifátussal kapcsolatos pol. viták frakciókat, később szektákat hoztak létre (háridzsiták [szakadárok], →síiták és murdzsiták [felfüggesztik az ítéletet]). Teol. ütközőpont volt a hit és a tevékenység kapcsolata, valamint a súlyos bűn állapotában lévő muszlimok jogi megítélése. - b) Omajjad időszak (661-750). A muszlim és a keresztény teol. gondolkodás először akkor találkozott, amikor Damaszkusz lett az iszlám főv-a. Szt Szofroniusz, Krétai Szt András és Damaszkuszi Szt János tevékenysége a damaszkuszi arab uralom időszakára esik. Két kérdés állt a középpontban: az →előre rendelés (kadar), ill. hogy a Korán teremtett dolog-e, v. sem. Perzsiában a dualizmussal való találkozás az egy Istennel, Isten létével és tulajdonságaival kapcsolatos vitákra vezetett. - c) Abbászida időszak (750-1258). A ~ e korszak elején vált önálló tud-nyá. Különösen fontos volt a nem arab, elsősorban perzsa befolyás. A bászrai és kufai nyelvtani isk-k megalapítása hatással volt a Korán szövegmagyarázatára és a ~ra. A jogtud. (fikh) főbb rendszereinek kialakulása szintén nyomot hagyott sok mutakallimún gondolkozásán és módszerein. A legfontosabb tényező azonban az ókori gör. fil. fő műveinek arabra fordítása közvetlenül v. szír közvetítéssel. Az iszlám ekkor szembesült olyan világnézeti irányzatokkal, mint a →materializmus és a →manicheizmus. Ennek hatására jött létre a ~ első jelentős isk-ja, a mutazilitáké, akik a ~ igazi megalapítói. Őket követték az asarita isk-k, végül az asarizmust azonosították az ortodoxiával. A máturiditák, zaiditák (síiták) szerepét nehéz megítélni, mivel ezek munkáit nem tanulmányozták szélesebb körben. A 13-19. sz. nem hozott változást, Muhammad Abduh (†1905) munkássága sem okozott tartós föllendülést. - 3. A ~ tartalma. A mutakallimúnok által tárgyalt főbb kérdések: ismeret- és lételmélet; Isten léte és tulajdonságai; vitairatok; →Mohamed (Muhammad) prófétasága és a Koránban megtestesülő csodajele; a Korán teremtetlen volta; a boldogok víziója; az isteni akarat szempontjai, az előre rendelés, az emberek cselekedetei; a hit és a bűnösök helyzete ebben és a következő életben; Mohamed próf. közbenjárása; a hagyomány hitelessége és a kalifátus intézménye. -

4. Jellege és módszerei. A ~ elsősorban védekező és hitvitázó jellegű, sohasem tekintették a kinyilatkoztatás mélyebb megértése eszközének. Az iszlám számára az igazi teol. kérdés a ragaszkodás az egy Isten abszolút transzcendenciájához. Ezért a ~ csak sajátos értelemben jelent teol-t. Még al-Gazáli is (akinek Iktiszád c. kv-e a ~ egyik legkiválóbb műve) csak azok számára látja hasznosnak, akik hitbéli kételyeikre keresnek választ. - A mutakallimúnok teol. forrásai: elsősorban a Korán, a hagyományok (a hadisz: Mohamed szavai, tettei, sőt hallgatásai, ahogy azt társai megjegyezték és szóbeli közlés útján az utódokra hagyományozták) és racionális érvek. Néha a közfelfogásra (idzsma) is hivatkoznak, de ez inkább a jogértelmezés forrása. A Korán szövegeinek és a hagyományoknak értelmezésébe gyakran keverednek filológiai, nyelvtani érvek. - A ~ fejlődésével az észérvek egyre nagyobb szerephez jutottak, és a korai szerzők viszonylag egyszerű analógiáit fokozatosan az arisztotelészi logika és formális szillogizmusok váltották föl. A későbbi mutakallimúnok a fil. kérdéseknek nagyobb figyelmet szenteltek, mint a teol-iaknak, bár az igazi fil-ok (pl. Averroës és Maimonidesz) igen rossz véleménnyel voltak a mutakallimún érvelésről. - 5. A ~ és a katolikus teológia. A ~ az összehasonlító teol. egyik fontos ter-e. Tartalmi és módszertani ismerete segítheti a kat. teológust saját teol-jának mélyebb megértésében is, s fölvethet olyan kérdéseket, melyekkel a kat. és iszlám teol-nak egyaránt foglalkoznia kell, s ez elősegítheti a párbeszédet. N.D.

NCE VIII:113.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.