🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > kamarás
következő 🡲

kamarás (lat. camerarius, cubicularius): 1. uralkodó (pápa, király, császár) személyes szolgálatára rendelt férfi. - Eredetileg a legszemélyesebb szolg-ot végezte (öltöztetés), s egyúttal az uralkodó bizalmasa is volt. Mo-on a 15. sz: tűnt föl, egyesek szerint itáliai v. ném. hatásra, mások szerint az udvarmester hatáskörének megosztásával csak a 15. sz. végén önállósult. 1526 u. a m. kir. udvartartás megszűnése miatt a ~ cím lett, s csak rendkívüli eseménynél (pl. koronázás) volt szerepe. - 2. A pápa mellett a ~: →pápai kamarás.

Fallenbüchl 1988.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.