kapitális (a lat. caput, 'fej, fő' szóból): 1. csoporton belül kiemelkedő, első, páratlan. Az óker. szt szüzek köréből kiemelkedők a vt. →virgines capitales. A vadászat nyelvében a kiemelkedően szép szarvú bika, bak. - 2. a régi m. nyelvben oszlopfő. - 3. a nyomdászatban a rómaiak kőbe vésett föliratainak nagybetűs betűformái nyomán egyenes vonalú, álló, díszek nélküli nagy betű (→majuszkula). - 4. forrása valaminek. Ilyen értelemben ~ bűnök a →főbűnök (peccata capitalia); a gondolkodásban a ~ tévedés további tévedések oka. **