🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > karika
következő 🡲

karika (lat. circulus): 1. köralakú tárgy. - 2. ujjon, lábon, karon (→karperec), orrban és a fülben is viselt →ékszer, melyet ffiak és nők egyaránt viseltek a kései bronz-, ill. a vaskortól fogva. - 3. A Szentírásban. Az ÓSz-ben a láb~ héb. neve ekes (Iz 3,18). Az orr~ is kedvelt ékszer volt, héb. neve nezem és hah (Ter 24,22.30.47: egy fél sékel értékű arany orr~, ajándék Rebekkának; Iz 3,21; Ez 16,12: Jahve menyasszonyának, Jeruzsálemnek ékességül). Anyaga legtöbbször arany, de más fémből is készülhetett. Lehetséges, hogy az ásatások során felszínre került ~k jó része orr~ volt, nem fülbevaló. Az ÓSz-ben a fülbevaló héb. neve éppúgy nezem volt, mint az orr~é, de nevezték agilnak (Szám 31,50: a midianitáktól zsákmányolták; Ez 16,12: Jahve menyasszonyának, Jeruzsálemnek ékességül) és netijotnak is, ami a. m. 'kis csepp, cseppecske', így föltehető, hogy gyöngyből v. hasonlóból volt; arany fülbevalót a midianitáktól zsákmányoltak (Bír 8,26). A ~t arra is használták, hogy valakit megfosszanak szabadságától (2Kir 19,28; Iz 37,29; Ez 19,4.9 stb.). A Péld 11,22: a disznó orrába tett arany ~ a szép és ostoba asszony képe. Az állat megfékezésére ~t tettek az orrába (Iz 37,29). **

BL:519.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.