katolikus (gör. katholikosz, lat. catholicus): 1. a gör. kata és holosz szavakból képzett jelző, eredeti jelentése: 'általános', 'egyetemes' (pl. a katholikosz logosz, 'általános alaptétel'), 'általánosan elfogadott', 'mindent magában foglaló'. - 2. az egyházatyáknál 'az egész Egyházban elfogadott', tanításra vonatkoztatva 'helyes, igaz'. - 3. →vallás jelzőjeként a →kereszténység azon része, mely csorbítatlanul őrzi a Krisztustól ránk hagyott kinyilatkoztott vallási (hittant, liturgiát, erkölcsöt, küldetést magában foglaló) örökséget. Mivel ennek lényeges része Péter és utódának, a mindenkori római püspöknek →primátusa, a ~ mellett rendszeresen használjuk a →római katolikus formát is. Így beszélhetünk ~ →Egyházról, ~ tanításról, ~ erkölcsről. - 4. személy jelzőjeként olyan →keresztény, aki a ~ Egyház tagja. - 5. →ökumenikus. **