kegy (lat. gratia): 1. tág értelemben minden →ajándék, amit az erősebb, hatalmasabb ad, ellenszolgáltatást nem várva; szoros értelemben az élethez és a fenntartásához szükséges javakon felül, érdemektől és megszolgálástól függetlenül kapott javak. A ~ a kölcsönösségtől független →jóság cselekedete. Ilyen értelemben minden ~ forrása Isten (→kegyelem). Az ember az isteni természetben való részesedés által birtokolhatja a →kegyesség erényét, mely a →jámborság (lat. pietas) társerénye. - 2. a hatályos egyházjogban (lat. gratia) szoros értelemben olyan tárgyi jogot (a kiváltság kivételével) nem módosító, de valamely személy alanyi jogállását kedvezően befolyásoló hatósági intézkedés, amelyre senkinek nincs jogigénye. Az 59.k. 1.§ alapján egyértelmű, hogy a →felmentés és a →kiváltság ~nek számít. **-E.P.

Erdő 1991:87.