kenet (lat. unctio): →olajból vagy zsírból és benne oldódó vagy eloszló illatszerekből készült keverék. - 1. A mindennapi életben hajra, bőrre kenve, bedörzsölve frissítő, gyógyító, szépítő, regeneráló, konzerváló szer (→balzsam,  →mumifikálás). Jézus korában elsősorban a testápolás része, másodlagosan gyógyszer. Mivel az öröm és a jó közérzet feltételének számított (vö. Zsolt 23,5), →gyász és →böjt napjain tilos volt használata. Jézus ezzel ellentétes tanácsa („Te pedig ha böjtölsz, kend meg a fejedet”; Mt 6,17) a böjtöt az ember belső világának Isten előtti meghajlásává tette, megszabadította a külsőségektől. - A →megkenés fürdés után az egész testet, egyébként a fejet, lábakat és a kezet illette. Fontos volt, hogy a kenettartó edényből a ~et előbb a tenyérbe öntötték, nem közvetlenül a testre. Az ilyen megkenéshez vagy tiszta, vagy borral és fűszerekkel kevert →olivaolajat használtak. Az udvariasság elemi követelménye volt a vendégnek lehetőséget adni arra, hogy ő maga v. egy rabszolga megkenje a lábát. Mária Magdolna így kente meg Jézus lábát Tibériásban, és a fejét a betániai vacsora közben (vö. Mt 26,7-13; Mk 14,3; Lk 7,37; Lk 7,38.46; Jn 11,2; 12,3-5). Jézus halott testét a Nikodémus által vásárolt mirha és →áloé keverékével, gyolcsba göngyölve temették el: „így szoktak a zsidók temetni” (Jn 19,39). Az asszonyok azonban, akik „Galileából kísérték Jézust” és életének eseményei után „távolabb állva” tanúi voltak kereszthalálának, „hazatérőben illatszereket és ~et vettek”, mint akik a Szentet, Isten Fiának halott testét készülnek megkenni (Lk 23,56). - 2. A lit-ban használt ~ a →szent kenet. A →betegek kenete (vö. Mk 6,13; Jak 5,14) a →hét szentség egyike. - Átvitt értelemben a ~ a Lélek pecsétje a keresztségben (hívők ~e: vö. 2Kor 1,21). - Ikgr. A ~tartó edény Mária Magdolna attrib-a. Gyakran szerepel a szentség kiszolgáltatására rendelt tárgyakon, pl. keresztelőkúton (hildesheimi dóm keresztelőmedencéjének bronz fedele, 1250 k.). A Krisztus siratása és a Krisztus sírbatétele képeken Nikodémus ~es edényt tart a kezében (Maso di Banco, 14. sz. közepe), v. megkeni a halott Krisztus testét. A műv-ben a →három Mária másik neve: kenetvivők. **

KML 1986:94. - BL:1694. - Strack-Billerbeck I:427, 986.