kenotáfium (a gör. kenotaphion szóból): üres sír. - 1. az ókorban ismeretlen vagy távoli helyen eltemetett személyek jelképes síremléke. - 2. az Egyházban vértanúk és szentek emlékhelye (nem sírja!). Sajátos keresztény értelemben ~ a föltámadott Krisztus sírja: →Szent Sír. - Az →ismeretlen katona sírja is ~. **
Onasch 1981:192.
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.