🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > kepe
következő 🡲

kepe (lat. capetia, ném. Mandel, Schober): 1. hazai alkotású térfogatmérték. 1067: említik először m-ul. A →kalangyához hasonlóan a kévézett gabona táji sajátosságú mértéke. A 16-19. sz: 13-88 kéve szélső, 44-80 kéve középértékű volt. - 2. az →egyházi tizednek megfelelő adó Székelyföldön. A reformációt megelőző korból ered. 1804: előírt formájában minden családfőnek, akinek 12 kalangya gabonája termett, az egyh-nak 3 kalangyát kellett adnia. Akinek több termett, akár 1000 kalangya is, az is csak 3-mal tartozott. A 6-12 kalangya termés után fél ~ járt. Ezen kívül minden igásállatot tartó gazda köteles volt egy rakomány fát fuvarozni. Városokban a ~t pénzben fizették. B.I.

Bogdán 1991. - Marton 1993:148.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.