🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > keresztelendő
következő 🡲

keresztelendő: aki kéri és fölveheti a →keresztség szentségét, s a →keresztelés szertartásán e céllal van jelen. - A keresztség felvételére alkalmasak mindazok, de csak azok az emberek, akik még nincsenek megkeresztelve (864.k.). A törvénykv. felszólítást tartalmaz arra, hogy az elvetélt magzatot, ha él és ha lehetőség van rá, kereszteljék meg (uo.). A magzat méhen belül való megkeresztelésének problémájára a hatályos CIC már nem tér ki. Azt az embert, akiről kétséges, hogy meg van-e keresztelve, v. hogy érvényes volt-e a keresztsége, feltételesen kell megkeresztelni (869.k. 1.§). A nem kat. keresztény egyh. közösségekben keresztelteket átvételükkor nem kell feltételesen megkeresztelni, hacsak az anyag, a keresztelési szavak v. a szándék tekintetében komoly érvényességi kétség nem merül föl (869.k. 2.§). A kitett v. talált gyermekről az a vélelem, hogy nincs megkeresztelve. Ezért ha keresztelése szorgos utánajárás nyomán sem bizonyosul be, meg kell keresztelni (870.k.) a keresztelés egyéb feltételeinek megtartásával. - 1. Felnőttek normális körülmények közötti kereszteléséhez szükséges, hogy: a) kinyilvánítsa szándékát a keresztség felvételére; b) kellően megtanulja a hit igazságait és a ker. kötelességeket; c) a →katekumenátus révén bevezetést nyerjen a keresztény életbe (865.k. 1.§). Arra is figyelmeztetni kell a ~t, hogy bánja meg bűneit. E feltételek közül a szándék az érvényességhez szükséges, a többi a megengedettséget érinti. Hazai részleges egyhjogunk külön is hangsúlyozza, hogy a felnőttet csak akkor szabad megkeresztelni, ha „szabad állapotú, vagy az egyházi törvényekkel ellenkező és rendezhetetlen házasságban nem él”. Halálveszélyben forgó felnőttet akkor szabad megkeresztelni, ha: a) valamelyest ismeri a hit legfőbb igazságait; b) bármilyen módon kinyilvánította szándékát a keresztség felvételére (maga a szándék itt is érvényességi feltétel); c) ígéri, hogy megtartja a keresztény vallás parancsait (865.k. 2.§). - A ker. beavatás egysége úgy kívánja, hogy - hacsak súlyos ok nem szól ellene - a felnőtt keresztelése után rögtön bérmálkozzék és áldozzék is (866.k., vö. 842.k. 2.§). - 2. Gyermekek. A kat. szülőknek (vö. 11.k.) gondoskodniuk kell arról, hogy gyermekeik már a születés utáni első hetekben elnyerjék a keresztséget. Ennek érdekében lehetőleg már a születés előtt, v. legalább utána mihamarabb a plnoshoz kell fordulniuk, hogy kérjék gyermekük számára a keresztséget, s erre kellő felkészítést kaphassanak (867.k. 1.§). -

Halálveszélyben a gyermekeket haladéktalanul meg kell keresztelni (867.k. 2.§). Ilyenkor még nem kat. szülők gyermekeit is meg szabad keresztelni „még a szülők akarata ellenére is” (868.k. 2.§). - Rendes körülmények között akár kat., akár nem kat. szülők gyermekének megengedett megkereszteléséhez szükséges, hogy: a) a szülők (édesapa, édesanya) v. gyámok egyike beleegyezzék ; b) megalapozott remény legyen a kat. vallásban való nevelésre. Ha ez utóbbi feltétel hiányzik, a keresztséget a részleges jog előírásai szerint a feltétel teljesüléséig el kell halasztani, de a szülőkkel közölni kell ennek okát (868.k. 1.§). A MKPK rendelkezése különösebb részletezés nélkül csak azt jelenti ki, hogy „egy bizonyos ideig el lehet halasztani annak a kisdednek a megkeresztelését, akinek egyik szülője sem kész a hitvallásra és annak vállalására, hogy őt katolikus keresztény módon neveli vagy nevelteti”. Még ha a szülők közül egyik sem kat., vagy egyik sem hívő is, a gyermeket azonnal meg kell keresztelni, ha az egyik szülő kérésén túl elegendő bizonyosság van a gyermek kat. nevelésére. A Hittani Kongregáció utasítása szerint ilyenkor is elegendő a haladéktalan kereszteléshez pl. a gyermek gondját komolyan vállaló keresztszülő választása. - A 843.k. 1.§ szerint a szentségeket nem szabad megtagadni azoktól, akik megfelelően kérik őket, kellően fel vannak készülve és jogilag nincsenek eltiltva tőlük. A kérés megfelelőségének kritériumai, a felkészültség követelményei és az eltiltás esetei nem a szentség kiszolgáltatójának puszta megítélésétől függenek, hanem a jogban nyernek meghatározást. Ezért különösen problematikus a keresztség elhalasztásának fogalma. Az elhalasztás lelkipásztori tapintatból választott, de jogilag nem világos kifejezés. Jól érzékelteti, hogy a lelkipásztor sohasem viselkedhet merev, elutasító módon, hanem utat kell nyitnia a további megbeszélések, kapcsolattartás felé. Jogi technikai szempontból viszont ha egy személy jogosult valamire, s ebből a jogból egy másik személy (a szentség illetékes kiszolgáltatója) részéről kötelesség fakad, akkor a kötelezett nem halaszthatja belátása szerint kötelességének teljesítését. Tehát a „halasztás” kifejezés a 868. kánonban arra utal, hogy a szentség megengedett felvételéhez az ott említett körülmények feltételként vannak kikötve, s hogy ilyeneket az egyetemes törv. keretei között a részleges jog is szabhat (vö. 841.k.). Ezek teljesüléséig a szentséget nem szabad kiszolgáltatni. Így a jogosultság - törvényesen - korlátozódik. Ezeket a feltételeket azonban szűken kell értelmezni, vagyis csak akkor szabad hozzájuk kötni a szentség kiszolgáltatását, ha ez a jogszabályból világosan kitűnik (18.k.). E.P.

CCEO 679. - Erdő 1991:342. - KEK 1246-47.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.