🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > keresztelés
következő 🡲

keresztelés, keresztelő: a →keresztség szentségének szertartása. Különbség van a rendes körülmények között (régi nevén „ünnepélyes”) és a sürgős esetben (főként halálveszélyben) végzett szükség~ közt. - 1. A hatályos jog szerint a rendes ~t a jóváhagyott liturgikus kv-ek szerint kell végezni (A gyermek~ szertartása Bp., 1973). Sürgős szükség esetén csak azt kell megtartani, ami a szentség érvényességéhez nélkülözhetelen (850.k.); végszükség esetén a vízzel való leöntés v. az alámerítés mellett elegendők ezek a szavak: „Én megkeresztellek téged az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében”. →keresztelés helye, →keresztelés ideje - 2. A nagyszombati egyhm. zsin. szerint (1629): Keresztelni rendes körülmények között csak tp-ban szabad. Kereszteltetni a születést követő 10 napon belül kell, aki hanyagságból elmulasztja, kiközösítik. A plnosok vigyázzanak a cigányokkal, mert úgy mondják, többször is megkereszteltetik ugyanazt a gyereket. A gyermek és keresztszülő nevét vezessék be a kereszteltek anyakönyvébe. (I/2.) - 3. A népszokás szerint a ~ az ember „első szüksége”. Előintézkedésként az atyafiságból kiválasztották a →keresztszülőket, a ~en a keresztanya és a bábaasszony vett részt. - Úgy tartották, hogy amíg a ~ meg nem történik, a gonosz a gyermeket kicserélheti, „elválthatja”, tehát egy pillanatra sem szabad magára hagyni, idegennek sem szívesen mutatták meg. Csak az anya ágya, a nappal is égő mécses, Biblia, imakv., szentelt gyertya s más „távoltartó” dolgok tudják a csecsemőt a gonosztól megőrizni; régebben papírra írt imádságokat is szokás volt a bölcsőre akasztani. A csecsemőt 2-5 napos korában, de 1-2 héten belül okvetlenül megkeresztelték. A ~ idejéül legjobban szeretik az ünnep- és vasárnapot, a reggeli (7-8) v. a kora délutáni (2-3) órát, s óvakodnak a pénteki, főként a nagypénteki keresztelőtől. -

A gyermek fölöltöztetése. A főkomaasszony (főkeresztanya) jóval a ~ ideje előtt megjelenik a háznál, s belépvén, elveszett ereje helyett újabb erőt és egészséget kíván az anyának. Majd rövid reggeli után megfüröszti a kicsit, felöltözteti a magavette ruhába, fejére teszi a szintén magavette főkötőt (sokhelyt az apa alsóruhájába bugyolálták a gyermeket). Majd a komaasszony karjára vette a gyermeket, a bába ráterítette az anya menyasszonyi fátyolát (ref-oknál az anya úrvacsorai kendőjét), esetleg színes kendők sokaságát, a komaasszonyok ajándékait. Alsó- és Felsőbalogon és környékén a gyermekre zsindelyszerűen 15-20 színes kendőt borítottak. Ezek a fiú számára kékesek, a lányéra rózsaszínűek, mint ahogy a fiú főkötőjébe is kék, a lányéba rózsaszín szalag van fűzve; a legfelső kendő a fiún hosszában, a lánykán sarokra hajtott. - A keresztelő menetben elöl a főkeresztanya, karján a kisgyermekkel; a küszöbtől az Eu-szerte ismert módon visszaszól: pogányt viszünk, keresztényt hozunk. Őt követi a bába, majd a komaasszonyok sora. Férfi nincs velük, a komák a tp-ban várnak, s az anya sem megy velük, mert ő még tisztátalan és a ~ alatt otthon takarítania, néhol meszelnie is kell. - A tp-ban a keresztelővizet a nemkatolikusoknál néhol üvegben maguk viszik a házi kútból, de mind ebből, mind a keresztvízből haza is visznek magukkal, mert egy pár csepp a fürösztővízbe öntve széppé teszi a gyermek fejlődését. A papnak járó stólát a főkoma v. komaasszony fizeti, aki ilyenkor a bábának is ad bizonyos szokásos összeget; a fiú után a papnak járó kakast, a lány után a tyúkot a szülők küldik. - A tp-ból kimenet a főkoma egy marék gabonát szór szét a tp. ajtajában ősi áldozati szokás maradványaként. Útközben a gyermeket kézről-kézre adogatják, hogy olyan kapós legyen felnőtt korában is; ha a távolság miatt szekéren mentek, a főkomaasszony a kocsmában áldomást fizet a bábának és a kocsisnak. Hazaérve, néhol a gyermekkel a házat 3x körüljárják és az ablakon adják be, másutt az anya csak háromszori kopogtatásra engedi be őket. A keresztanya bejelenti az elvitt pogányka helyett hozott ker. érkezését, s áldást mondván a gyermekre és anyára, átadja a kicsit, az anya megköszöni a komaasszonyok fáradságát. - Sok helyen a ~ után végzik el azokat a formaságokat, amelyek a családba fogadást jelképezik: a gyermeket a földre teszik az apa elé, aki ölébe emeli, s kalapját egy pillanatra a gyermek fejére borítja. Néhol az apa az istállóba viszi a fiúgyermeket, s bizonyos áldások elmondása közben lovára helyezi. E családba befogadó szertartásokat sok helyen rögtön a gyermek születése után végezik. -

A földi v. száraz ~t a bába végezte azonnal a szülés után, ha az újszülött életképtelennek tűnt. Cserei Farkas A magyar és székely asszonyok törvényében a „jó tisztnek legelső gondjává” teszi, hogy „mikor valamely terhes asszony magát megöli, méhét fölhasíttatván, a magzatot vetesse ki belőle, hogy ha még elevenségben volna, keresztséget érhessen”. - A →keresztanya 1 hétig, a megvendégelt asszonyok egy alkalommal ételt vittek az anyának, akinek a gyermekágy elhagyása után első útja a tp-ba vezetett. Néhol mennyezetes ágyban, sátor alatt feküdt a gyermekágyas asszony. **-88

Péterffy II:246. - MN IV:139.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.