🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > keresztszülő
következő 🡲

keresztszülő (lat. patrinus, patrina), koma: felnőtt keresztény, aki a keresztelendő gyermeket a szülőkhöz társulva bemutatja a →keresztségre, majd segíti abban, hogy keresztény életet éljen; felnőtt keresztelendő esetén a ~ a →keresztény beavatásban, az élet ker. szempontok szerinti elrendezésében segít (CIC 872.k.). 1983-ig (a CIC megújításáig) a ~ →lelki rokonságba került a keresztgyermekkel. Mivel a gyermek nevelésének kötelessége és joga elsősorban a szülőket illeti, a ~k szerepe a szülők mellett kisegítő jellegű. A keresztelendőnek, hacsak lehet, kell ~t kapnia. - A 20. sz. közepéig a ~ ált. a család egy legközelebbi tagja, pl. testvér. Gyakran a testvérek kölcsönösen vállalták a ~séget (keresztgyermekeiket mondták kereszttestvéreknek). Ez egyrészt a →család összetartásának erős igényéből fakadt, másrészt oka volt a nagyobb fokú halandóság is. A ~nek gyakrabban kellett átvállalnia a nevelést, mint ma, mert az élet válságos helyzeteiben a gyermek könnyebben jutott árvaságra (pl. járványok, háborúk, hontalanság miatt, v. az anya belehalhatott a szülésbe stb.). Ilyenkor az apa v. az anya testvére (a ~) magához vette a gyermeket, s ezzel megkönnyítette számára a nagycsaládban való nevelkedést (nagyszülőkhöz, hagyományokhoz kötődést stb.). - A régi m. jogban. A szepesi prépostsági zsin., 1460: Egy gyermeknek ne legyen háromnál több keresztszülője. Fiúknál két férfi, egy nő, leányoknál két nő, egy férfi legyen. Amelyik pap ezt megszegi, egy napi felfüggesztés sújtja, és négy ezüst márka büntetést fizet a prépostnak. (III.) - A nagyszombati tartományi zsin., 1611: Csak egy keresztapa és keresztanya választható, nevüket a gyermekével együtt akkor is be kell vezetni az anyakönyvbe, ha bába keresztelte meg szükségből. (III.) - A nagyszombati egyhm. zsin., 1629: Nem lehet kettőnél több keresztszülő (1630, 2.) - A hatályos egyhjogban. 1. A ~k száma. Nemétől függetlenül a keresztelendőnek lehet keresztapja v. keresztanyja, ill. a kettő együtt (873. k.). Ezzel az előírással szemben ősi idők óta Eu-szerte létezett és helyenként még ma is előfordul az a népszokás, hogy kettőnél több ~t alkalmaznak. Anyakönyvezni azonban a mai jog szerint legfeljebb 2 ~t lehet. Ha csak 1 ~ van, nem szükséges a keresztelendővel azonos neműnek lennie. - 2. A ~ség feltételei. A megkeresztelt és ~je között már nincs →házassági akadály. Így érthető, hogy a CIC nem különbözteti meg a ~ség érvényességi és megengedettségi feltételeit. Csupán azt szögezi le, hogy a ~i tisztséghez szükséges, hogy a) az illetőt maga a keresztelendő v. ennek szülei ill. gondviselői, ezek hiányában a plnos v. a kiszolgáltató jelölje ki; b) alkalmas legyen (értelem használata stb.); c) szándékozzék ezt a tisztséget viselni; d) 16. életévét betöltött személy legyen (bár a mpp. meghatározhat más kort is, sőt megfelelő okból a plnos v. a kiszolgáltató kivételt is tehet); e) kat., megbérmált és elsőáldozást már végzett, hitéhez és a ~i tisztséghez méltó életet élő ember legyen; f) ne terhelje kiszabott v. (önmagától beálló büntetés esetén) kinyilvánított egyh. büntetés; g) ne legyen a keresztelendő apja v. anyja (847.k. 1.§). - Aki ezeknek a feltételeknek nem felel meg, azt, amennyiben nincs ~ jelen, tanúként lehet alkalmazni (875.k.). Nem kat. keresztény egy másnemű kat. ~ mellett mint a keresztség sajátos értelemben vett tanúja szerepelhet (vö. 874.k. 2.§). A klerikusok ~ségét a CIC már nem köti külön engedélyhez. - A régi m. nyelvben a ~ a →koma. **

Péterffy I:202; II:211, 314. - MN IV:143. - ÖD 98. - CCEO 1990. - Erdő 1991:345. - KEK 1255.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.