🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > keresztvetés
következő 🡲

keresztvetés (lat. signatio con cruce, signum crucis): kézzel vagy ujjal keresztjel írása valamire megszentelés, megáldás, Istennek ajánlás céljából. A megváltásra emlékeztet, és kifejezi, hogy részesei akarunk lenni a megváltás gyümölcseinek. - Már az apostolok idejében szerepelt a lit-ban és a magánéletben mint a Jézussal való közösség és kereszthordozás jele (vö. Mt 16,24; Mk 8,34; Lk 5,27; 9,59; 18,22; Jn 21,19.20). Az őskeresztények a ~ről ismerték meg egymást. - 1. Az ún. kis ~ a jobb kéz hüvelykujjával rajzolt kereszt. A homlokra rajzolt kereszt az egyik legősibb ker. jel (T v. X alakban is élt). Nagy Szt Vazul az íratlanul hagyományozott ap. eredetű szokások közé sorolta (A Szentlélekről). A Jel 7,3 angyala Isten pecsétjével jelöli Isten szolgáinak homlokát, leírása ősi keresztelési rituálé mozzanatait tükrözi. Ahogyan a keresztségben kapott kereszt a Krisztusnak elkötelezettség jele, úgy minden ~nek is ez lett a funkciója, s a keresztelendő homlokára rajzolt ~ a megkeresztelt mindennapos gesztusa lett. Aranyszájú Szt János tanítása szerint a keresztet „nemcsak ujjunkkal kell rajzolni, hanem mindenekelőtt teljes hittel akaratunkba kell bevésni”. A másik ember homlokára rajzolt kereszt az áldás, a szeretet és a közösségvállalás jele. - Ker. családban a szülők keresztet rajzolnak a gyermekekre (és egymásra) este lefekvés előtt, reggel a nap kezdetekor, elbúcsúzáskor, ill. pusztán a szeretet, az összetartozás és a biztatás jeleként bármikor. - A homlok, a száj és a szív megjelölése kereszttel a 10. sz. óta él a lit-ban az evang. olvasásakor, ill. hallgatásakor. Jelentése: értelmünkkel hinni, szánkkal megvallani, szívünkkel befogadni akarjuk az evang-ot. Szentségek kiszolgáltatásánál kis keresztet rajzolnak a homlokra (→keresztelés, →bérmálás), kézfejre, lábfejre (→betegek kenete). A papszentelés a szentelendő kezeit X alakban rajzolt kereszttel foglalja le az Úrnak. - 2. A nagy ~ a homlok, a mell és a vállak megjelölése egyetlen kereszttel, kezdetben hüvelykujjal. Mivel a →monofiziták és a →monotheléták célzatosan 1 ujjal végezték a ~t, a 7. sz. óta 2 ujjal (mutató- és középsőujj), a 8. sz. óta az egymáshoz tett 3 első ujjal (Szentháromság) vetettek keresztet: K-en a homloktól mellig, jobb válltól bal vállig, Ny-on fordítva, balról jobbra. - A bencések a 8. sz. végén kiegyenesített, zárt öt ujjal végezték a ~t (a →Szent Sebek tiszteletére). - A K-i szertartásúaknál a háromujjas görög (nagy) ~ a lábfejtől homlokig, jobb s bal vállig, a kis ~ a homloktól mellig, jobb s bal vállig terjed, rendszerint a →doxológia v. a →Triszágion szavaival. A kétujjas v. örmény ~t az örm. szertartásúak használják. - A ~t (kimondva v. csak gondolatban) szentháromságos hitvallás kíséri: „Az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében”. Ker-ek számára a ~ az Istenben történő kezdés és befejezés jele, ezért gyakran vetnek keresztet: imádság, munka, étkezés előtt és után, kísértéskor, veszedelemben, istenkáromlás hallatán, kenyérszegés, áldás stb. alkalmával. A ~ lit. áldásoknál a megváltás erejét jelzi, egész valónkat a Megváltó oltalmába ajánlja. Az →áldás mozdulata is a ~. - A prot-ok elvetették. **

KL III:62. - Radó 1961. I:38.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.