🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > kereszténydemokrácia
következő 🡲

kereszténydemokrácia: politikai irányzat, mely a →közjót a →demokrácia révén, a minden emberhez szóló evangéliumi üzenetből merített keresztény elvek szerint akarja szolgálni. - Legfontosabb elvei: →perszonalizmus (személyesség), →szubszidiaritás (kölcsönös kisegítés), →szolidaritás. - Tört. A kereszténydemokrata pártok Eu-ban a 19. sz. végén és a 20. sz. elején alakultak. Tömegbázisra és jelentős parlamenti képviseletre az ált. választójog bevezetésével tettek szert. Az egyik legnagyobb a mérsékelt kat-okat képviselő, 1919: Néppárt néven alapított ol. Kereszténydemokrata Párt (DC) volt, mely 1994-től Olasz Néppárt (PPI) néven működik. E hagyományt képviselte No-ban az 1870: életre hívott Centrum Párt, az 1918: alapított Német Nemzeti Néppárt és az 1945: K. Adenauer vezetésével alakult Kereszténydemokrata Unió (CDU). Ezeken kívül a legtöbb eu. országban működnek kereszténydemokrata pártok. - Jellemzői. A ~ a demokrácia más formáitól (népi, szocialista, liberális) főként az →egyén és közösség kapcsolatáról, az →emberi méltóságról, a szoc. kérdésről (→felebaráti szeretet, →Egyház szociális tanítása) vallott elveiben különbözik. A társad. gyarapodásának föltételeit elsősorban az emberi tényezőkben látja (→személy, →erkölcsi felelősség, →lelkiismeret, →részvétel), a gazdaságiaknak is erre kell épülniük. Ezért tartoznak a ~hoz a →keresztényszociális mozgalmak és szervezetek. - A ~ a demokrácia ürügyén nem enged teret a szabadosságnak, az Isten előtti felelősség tudatában nem mond le a vezetés, irányítás, fegyelmezés kötelezettségéről, a →szabadság torz formáit az élet egyetlen ter-én (nevelés, gazd. élet, →tömegtájékoztatási eszközök stb.) sem engedi érvényesülni a kiszolgáltatottak kárára. - A ~ a pártéletben a jobb és a bal oldal között helyezkedik el (centrista). A kettő között olykor közvetítő szerepet is vállal. Emiatt, s a más pártokénál nagyobb kompromisszumkészsége miatt olykor szürkeséggel vádolják. A ~ kompromisszumkészsége azonban nem szürkeségből v. lanyhaságból fakad: alapja a végső, isteni elszámoltatásba, ill. a Gondviselésbe vetett hit, továbbá az a meggyőződés, hogy semmiféle társad. siker nem jogosít föl a másik ember (pol. ellenfél) szellemi, lelki (anyagi) eltiprására. A ~ a pol. életben sem engedi meg az olyan eszközök használatát, melyek az egyéni lelkiismeret számára elfogadhatatlanok. - A ~ nem idegen a kerségtől, sőt a II. Vatikáni Zsinat után a →demokratizálódás az Egyházban is előtérbe került. - Mo-on: →Kereszténydemokrata Néppárt, →Kereszténydemokrata Párt N.D.

Barankovics István: Híven önmagunkhoz. Összegyűjtött írásai a ~ról. Szerk. Kovács K. Zoltán és Gyorgyevics Miklós. Bp., 2001.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.